Menny és pokol között ingázik az olasz foci

Sűrű hónapok állnak az olasz labdarúgás mögött, májusban mindenki a mélypontot emlegette, amikor kirobbant a bundabotrányként elhíresült ügy, majd a világbajnoki győzelem eufóriát és mámort okozott a futballt a vallással egy szinten kezelő népnek, hogy aztán a botrány miatt kiszabott büntetések, és a rossz Eb-selejtezőbeli rajt miatt ismét a keserűség váltsa fel az örömöt. Összeállításunkban összeszedtük ennek az "érzelmi hullámvasútnak" az egyes állomásait, egyúttal felidézzük az elmúlt hónapok legfontosabb történéseit.

A botrányban érintettek is nagy izgalmakat élhettek át, az ügyészség végül huszonhat magánszemély és négy klub: a Juventus, a Milan, a Lazio és a Fiorentina ellen emelt vádat, a jólértesültek már ekkor tudni vélték a büntetések mértékét is, a Juventusszal kapcsolatban a Serie B volt a legenyhébb ítélet, míg a másik három csapatról az a pletyka járta, hogy annyi pontot vonnak le tőlük, hogy ne tudjanak a BL-ben, illetve az UEFA-kupában indulni.

A válogatott közben csoportelsőként jutott tovább, a csehek ellen ugyan hamar megsérült Nesta (aki páratlan módon eddig mindhárom vébéjén kidőlt), de a helyére beálló Materazzi hős lett fejesgóljának köszönhetően, és a Polak kiállítása miatt tíz emberrel játszó cseheknek végül Inzaghi adta meg a kegyelemdöfést, számtalan kihagyott helyzet után.

Jöhetett a nyolcaddöntő, ahol Ausztrália próbálta útját állni az olaszoknak, ez egészen a 93. percig sikerült, akkor azonban az előretörő Grosso feltűnése az ausztrál kapu előtt tizenegyest eredményezett, amit Totti irigylésre méltó hidegvérrel a jobb felsőbe bombázott, megváltva ezzel a nyolc közé jutást. Az örömöt kissé beárnyékolta, hogy a Socceroos ellen kiállított Materazzi eltiltása és Nesta sérülése miatt csak Barzagli maradt bevethető a védelem közepén Cannavaro mellett, de június 27-én hirtelen nem az ukránok elleni negyeddöntő, és nem is a bundabotrány miatt aggódott egy emberként Itália, hanem Gianluca Pessottóért, aki leugrott a torinói egyesület központjának tetejéről.

A nyáron visszavonult, és csapatmenedzsernek kinevezett szimpatikus sportoló minden bizonnyal magánéleti gondjai, és az új munkakörrel járó stressz következtében követett el öngyilkossági kísérletet, amit megerősített, hogy egy rózsafüzért találtak a kezében, és a tetőn hagyta mobiltelefonjait, illetve autójának slusszkulcsát. Az állapota a következő napokban súloysbodott, így a vb-negyeddöntőben egy lelkileg erősen megviselt csapat nézett szembe az ukránokkal, ehhez képest Zambrotta távoli lövése, és Toni duplája a legsimább meccset eredményezte a nyolc között. Megható volt, ahogy a társak a győzelem után egy zászlóra írt üzenettel biztatták a barátot, akinek állapota a kezelések hatására javulni kezdett.

Közben elkezdődött a bundabotrány első pere, az ügyvédek és az ügyészek vették át a főszerepet, és nagy kérdés volt, hogy mikorra sikerül lezárni az ügyet, mert július végéig be kellett nevezni a csapatokat a nemzetközi kupasorozatokba. A Juventusnál ismét új vezetőket neveztek ki, Carlo Sant'Albano helyét Jean-Claude Blanc vette át az ügyvezetői igazgató posztján, míg a klub új elnöke Giovanni Cobolli Gigli lett.

Fabio Capello ugyanakkor nem maradt a klubnál, a várakozásoknak megfelelően a Real Madrid edzője lett. Így őt már nem érintette Stefano Palazzi, szövetségi ügyész indítványa, aki büntetésként azt kérte, hogy a Juventustól vegyék vissza a 2005-ös bajnoki címet, ne kapja meg a 2006-os bajnoki címet, zárják ki a Serie A-ból, sorolják a másodosztálynál alacsonyabb (azaz harmadik ligás) bajnokságba, ahol hatpontos hátrányból rajtoljon. Ami a többi klubot illeti: a Milant, a Laziót és a Fiorentinát is a másodosztályba száműzte volna Palazzi, ahol jelentős ponthátránnyal indultak volna a csapatok.

A Lippi-gárdának ezzel egyidőben a vb-elődöntőben volt jelenése, ahol a házigazda németek ellen kellett pályára lépni. A dortmundi összecsapás a hosszabbításban dőlt el, amikor előbb Grosso, a vb egyik nagy felfedezettje csavart gyönyörűen Lehmann kapujának jobb sarkába, majd Del Piero fejezett be mintaszerűen egy kontrát, és ezzel Olaszország 1994 után újra világbajnoki fináléba került.

A döntőig már nem történtek újabb fejlemények a calciopoliban, a tervek szerint a finálé másnapján hirdettek volna ítéletet. Július 9-én a squadra azzurra a berlini Olimpiai-stadionban Franciaország ellen szállt harca a negyedik világbajnoki címért, ami ha nem is könnyen, de összejött. Zidane büntetőjére Materazzi hamar válaszolt, aztén felcserélődtek a szerepek, Zidane fejelt, a folytatást pedig mindenki tudja... A lényeg, hogy 1934, 38 és 82 után negyedszer ülhetett fel a sportág trónjára az olasz nemzeti tizenegy. Az elkövetkező napok az ünneplés, illetve a "Mit mondhatott Materazzi Zidane-nak?" kvízjáték jegyében teltek, Marcello Lippi lemondott posztjáról, Roberto Donadoni lett az újdonsült szövetségi kapitány.