A Föld éghajlata

 

Az északi és déli szélesség 20. és 30. foka között, a Rák- és a Baktérítő vidékén, a szárazföldek belsejében, 1-2 hónap kivételével a passzát szélrendszer leszálló ága uralkodik.

A forró, száraz nappalokat derült, hideg éjszakák váltják föl, az erős kisugárzás miatt fagyhat is. A napi hőingadozás nagy (25-30 Celsius fok). Itt mérték Földünkön a legmagasabb hőmérsékletet (+ 57,8 Celsius-fok, San Luis, Mexikó; el Azizia, Szahara).

A csapadék a Nap legmagasabb delelését követően rövid, heves záporok alakjában hull le; évi mennyisége a félsivatagokban 200-300 mm, a sivatagokban 100-200 mm, sőt esőtlen évek is előfordulnak. A szárazságot néhol hideg tengeráramlások (Atacama-, Namib-sivatag) vagy a tengertől elzáró hegységek is fokozzák (Mojave-, Gila-sivatag, Kalahári). A levegő páratartalma egész évben alacsony. A csapadékot némileg pótolja az erős éjszakai harmatképződés.

A nagy szárazság miatt a térítőkörök környékén összefüggő növénytakaró nem alakulhatott ki. A félsivatagok növényei a párolgás ellen különböző módon védekeznek. Az évelő bozótok apró leveleiket hamar lehullatják, levelek helyett tüskéket, töviseket, pikkelyeket viselnek; mélyreható gyökérzetük, vízraktározó száruk vagy gyökerük van (pozsgásság).

A kurta nyári záporok után néhány napra kizöldül és virágba borul a félsivatag; a magok azonban hamar megérnek, és a színes virágú növények napok alatt zörgő, gubancos kórókká aszalódnak.