A Föld éghajlata

 

Az egyenlítői övtől északra és délre nyáron a napsugarak hajlásszöge eléri ugyan a 90 fokot, de a téli félévben csak 46-50 fok. A Nap merőleges delelését követő passzát szélrendszer fölszálló ága a nyári félévben az északi, ill. a déli szélesség 10 és 20 foka között vonul át, és bőséges esőket hoz. A téli félévben viszont a passzát szélrendszer leszálló ága kerül uralomra, és derűs, száraz időjárást okoz.

Az esős évszak (nyár) az egyenlítői öv időjárásához hasonló; a napi hőingadozás kicsi, a levegő páratartalma magas. Időtartama az esőerdőktől távolodva 9-10 hónapról 2-3 hónapra rövidül, az évi csapadék mennyisége pedig 1500 mm-ről 300 mm-re csökken. A száraz évszak (tél) a térítői (sivatagi) öv sajátosságait mutatja; forró, sugárzó nappalokra derült, hűvös éjszakák következnek. A napi hőingadozás nagy, a levegő páratartalma alacsony. A száraz évszak hossza a térítőkhöz közeledve 2-3 hónapról 9-10 hónapra nő. A folyók vízjárása ingadozó, az esős évszak áradásokat, a száraz évszak alacsony vízállást okoz. Az övezet északi és déli szegélyén időszakos folyók is előfordulnak.

Az Egyenlítő környéki vagy átmeneti öv évi 300-1500 mm csapadéka összefüggő, örökzöld esőerdők kialakulásához már nem elegendő. Természetes növénytakarója a szavanna, társulásaikban a pázsitfűfélék uralkodnak. A csapadék csökkenésével az esőerdők szomszédságában húzódó erdős szavannáról a bokros szavannán át a térítőkörök felé a füves szavannába jutunk. Az erdős szavannát lombhullató szárazerdők, a bokros szavannát ligetes, lombhullató facsoportok jellemzik, lombkoronájuk csak egyszintű. A füves szavannákon csupán a folyókat kísérik ártéri erdők.