A Föld éghajlata

 

Az Egyenlítő mentén húzódó egyenlítői öv észak és dél felé körülbelül a 10. szélességi fokig terjed. A napsugarak delelési hajlásszöge itt 66,5 és 90 fok között váltakozik, az évi középhőmérséklet 25-27 Celsius-fok. Az évi hőingadozás kicsi (2-3 Celsius-fok), a napi hőingadozás sem nagy (8-12 Celsius-fok).

Az állandó forróság miatt itt keletkezik a passzát szélrendszer fölszálló ága. Az erős besugárzás következtében a hőmérséklet már délelőtt meghaladja a 25 Celsius-fokot, s a gyorsan fölszálló levegőben megkezdődik a gomolyfelhők kialakulása, amelyekből kora délután szinte minden nap heves zivatarok hullnak. Helyenként néha egyetlen napon 1000 mm eső zúdul le (nálunk egy év alatt sem esik ennyi); a jégverés sem ritka. Az évi csapadék mennyisége az Egyenlítőtől távolodva 3000-4000 mm-ről 1500 mm-ig csökken; az öv északi és déli szegélyén 1-2 hónapos száraz időszak is előfordul. A csapadékhullásnak kettős csúcsértéke van. A magas hőmérséklet és a bő csapadék miatt a levegő páratartalma állandóan magas. A heves esőzések következtében a folyóhálózat sűrű, a folyók bővizűek, vízjárásuk egyenletes.

A magas hőmérséklet és a bő csapadék buja, örökzöld egyenlítői esőerdőket éltet. Az egyenlítői esőerdőkben felső, középső és alsó lombkoronaszint alakul ki.

Az esőerdő fafajainak jelentős része pálmaféle, pálmalevelű nyitvatermő és pillangós virágú. A hármas lombkoronaszint miatt az aljnövényzetnek alig jut fény, a cserje- és gyepszint a lombkoronába költözött, ahol mint fánlakó (epifita) vagy kúszónövény (lián) él. Gyakoriak az élősködő, korhadéklakó és rovaremésztő fajok is.