A Föld éghajlata

 

Kívül esik a zonális éghajlati tartományok rendszerén, kialakulását a magashegységek elhelyezkedése határozza meg. A Föld számos pontján (Andok, Alpok, Himalája, Kilimandzsáró, Sziklás-hegység) megtalálható.

Az egyes területek közös jellemzője a függőleges zonáció, mivel a hőmérséklet fokozatosan csökken a tengerszint feletti magasság növekedésével. A forró öv magashegységeinek 2500-3000 m feletti tartományára az állandó nappali köd jellemző, mivel a felmelegedés miatt belenyúlik a felhőképződés régiójába. A hegységeknek ütköző felszálló légáramlatok általában mindenhol az átlagosnál magasabb csapadékmennyiséget biztosítanak. Bizonyos magasság felett már nem olvad el a hó. Az állandó hóhatár tengerszint feletti magasságát az adott hegységet körülölelő zonális éghajlati öv határozza meg.

A hegylábak és hegyoldalak lejtőin a legtöbb esetben dús, erdei vegetáció alakul ki, ami a magasság növekedésével fokozatosan megy át fátlan füves növényzetbe.