Békesi László

Mit várhatunk egy modern államtól - és mibe kerül ez nekünk?Gazdaságpolitika és államháztartás a 21. század elején

IV. A modern államok változó gazdasági szerepe és funkciói

A 20. század utolsó negyedétől általánossá vált az állam gazdasági szerepének és funkcióinak módosulása. A domináns tendencia három pontban összegezhető.

1. Az állam tulajdonosi szerepe egyenletesen csökken. Az állam mint tulajdonos a tömeges és széleskörű privatizáció következtében erőteljesen visszaszorul a kompetitív szféra területén. A tendenciát a globális verseny és hatékonysági kényszer váltotta ki. A lassú, bürokratikus állami irányítás és a "puha költségvetési korlát" (megint csak Kornai János kifejezésével), azaz a veszteségpótló állami támogatások, a többnyire pazarló gazdálkodás aláásta az állami tulajdonú vállalatok versenyképességét. Bebizonyosodott: az állam rossz tulajdonos, képtelen helytállni a kiélezett versenyben. A veszteségforrások leépítésével együtt a széleskörű privatizáció lehetővé tette a súlyosan eladósodott államoknak - vagyon-adósság konverzió végrehajtásával - az adósságállomány csökkentését is.

A versenyszférán túl, az ún. nonprofit területen domináns szerepet játszó állami tulajdon is csökkenésnek indult. Megkezdődött az állami vagyon privatizációja ezen a területen is. Ezt a folyamatot az a felismerés alapozta meg, hogy a társadalom számára szükséges és többnyire az államok által biztosított, általában a szükségletekhez igazodó és nem a profit növelését célzó szolgáltatások területén is nélkülözhetetlen az üzemgazdasági hatékonyság, a költségérzékenység és a leghatékonyabb eszközfelhasználás követelményének érvényesítése. Az állam képtelen finanszírozni a növekvő költségszintű és állandóan bővülő igényeket kielégítő társadalmi szolgáltatásokat.

Ezen a területen a magánosítás egyszerre szolgálja a szűkös állami erőforrások bővítését és a hatékonyabb gazdálkodás megteremtését. A folyamat természetesen együtt jár az állam által nyújtott szolgáltatások egy részének "piacosításával", önfinanszírozóvá tételével is. (Tipikus privatizációs területek: a közlekedés, a közüzemi szolgáltatások, a vonalas infrastruktúra építése és üzemeltetése, egyes egészségügyi és oktatási szolgáltatások, illetve intézmények, helyenként a börtönök stb.) Új finanszírozási formák - pl. PPP- és szolgáltatási szerződések - pl. rendelkezésre állás - jönnek létre az állam és a magánszféra között.

2. Erősödik az állam gazdasági szabályozó szerepe. E gazdasági funkció keretében az állam szabályalkotó tevékenységet végez, regulálja a gazdaság szereplőinek működését. A cél az, hogy a gazdaság valamennyi szereplője azonos, világos, kiszámítható és stabil feltételekkel vehessen részt az élesedő gazdasági versenyben.

A modern állam regulátor-szerepkörében következetesen megtisztítja a gazdaság működési rendjét az egyenrangú verseny feltételeit torzító elemektől, világos játékszabályokat alkot minden gazdasági szereplő számára, őrködik azok betartása felett, szankcionálja megsértésüket. Ez a tevékenység egyre inkább nemzetközileg koordinált és a regionális vagy szubregionális integrációkhoz tartozó országok esetében egységes standardok érvényesítését jelenti. (Ezen belül általános elem a piaci versenyszabályok harmonizálása, a különböző monopóliumok elleni küzdelem, a piaci erőfölénnyel való visszaélés megakadályozása, az állami kereslet és megrendelések átlátható szabályainak megalkotása és érvényesítése, a szerződéses fegyelem betartatása, a minőség- és fogyasztóvédelem, valamint az erőforrások elosztását és árait torzító piacellenes vagy piacot korlátozó elemek csökkentése. Ide tartoznak a negatív és pozitív diszkriminációt érvényesítő szabályok csökkentése, a protekcionizmus, az állami támogatások és adókedvezmények mérséklése, a hatósági szabályok és eljárások egyszerűsítése.) Az állam változó gazdasági regulációs szerepe széleskörű deregulációval és decentralizációval jár együtt. Ahol ez a folyamat nem kampányszerűen és mechanikusan megy végbe, jótékony hatást gyakorol a gazdaság szereplőire, rengeteg hasznos energiát szabadít fel és hoz mozgásba.

3. Mérséklődik az állami jövedelemelvonás és jövedelem-újraelosztás. A folyamat különböző szintekről indul, a fejlett jóléti államok rendkívül magas jövedelemcentralizációs és redisztribúciós szintjének erőteljes mérséklésétől kezdve az eredendően is relatíve alacsony központosítási és újraelosztási rátával működő angolszász típusú államokig bezárólag (8-10. ábra); (animáció); (11. ábra); (animáció); (12. ábra).

8. ábra

9. ábra

10. ábra

11. ábra

12. ábra

Animáció: Az élőmunka átlagos adóterhelése néhány országban

Animáció: A társaságok átlagos adóterhelése néhány országban

A racionális felismerés mellett egy versenykényszer is a jövedelemcentralizáció és redisztribúció mérséklését követeli meg. Nevezetesen a globális méretű hatékonysági verseny a fajlagos költségek csökkentésének kényszere mellett kiterjed az adók és járulékok formájában megjelenő állami elvonásokra is. Miután a fiskális politika, így az annak részeként megvalósuló adóztatás nemzeti hatáskörben marad az integrációkban résztvevő országok esetében is, az egyes országok eltérő adóztatási gyakorlata és az annak eredményeként kialakuló jövedelemelvonási mértéke különböző versenyhelyzetbe hozza a gazdaság szereplőit. Más feltételek változatlansága esetén javul a versenyképesség azokban az országokban, ahol csökken a jövedelemcentralizáció átlagos szintje és fordítva. Ezért az egyes országok közötti nemzetközi verseny kiterjed az adócsökkentési programokra is. (A redisztribúció szerepe itt azért fontos, mert abban kifejezésre jut az államháztartás túlelosztása, azaz hiánya is. Minél nagyobb a különbség a centralizációs és redisztribúciós ráta között, annál nagyobb az államháztartás hiánya, ami fékezi vagy meggátolja az adócsökkentési törekvéseket! Magyarország jelenleg egyszerre küzd mindkét problémával. Magas államháztartási hiánya miatt emelni kényszerül a jövedelemelvonást megtestesítő adókat és járulékokat, így emeli a centralizációs rátát, hogy a redisztribúció és a hiány mérsékelhető legyen. Ezzel rontja a gazdaság versenyképességét, veszélyezteti a jövőbeli fejlődést. A 2006 évi 54,6 %-os centralizációs, valamint 61 %-os redisztribúciós ráta a régióban kiemelkedően és károsan magas - nem ESA, hanem bruttó elszámolású metodika szerint! - 13-15. ábra); (animáció)

13. ábra

14. ábra

15. ábra

Animáció: A magyar államháztartás felépítése - 2006. évi előirányzatok

16. ábra

A gazdaságpolitika változó céljai és globális keretei, az uralkodó tendenciák fokozatos érvényesülése átértékeli a modern államok gazdasági funkciókon túli szerepét is. A hagyományos paternalista vagy széleskörűen gondoskodó, jóléti állam helyébe egyre inkább a fejlesztő, szolgáltató, esélyteremtő állam lép, amely nem ró elviselhetetlen terhet a gazdaság szereplőire, épít az állampolgárok öngondoskodási felelősségére, javítja a jogi, közgazdasági és infrastrukturális feltételeket, fenntartható mixet hoz létre a gazdasági hatékonyság növelésének követelményei és a társadalmi szolidaritás érvényesítése között.