Békesi László

Mit várhatunk egy modern államtól - és mibe kerül ez nekünk?Gazdaságpolitika és államháztartás a 21. század elején

II. Irreverzibilis folyamatok, kikerülhetetlen determinációk

Bevezetésül felvázolok három olyan alaptézist, amelyeket adottságnak tekintek, s amelyekhez a modern államoknak alkalmazkodniuk kell, miután megváltoztatásukra nincs esélyük, a domináns folyamatok nem állíthatók le és nem fordíthatók vissza.

1. A demográfiai trendek és determinációk tartósak, irreverzibilisek

A 20. század második felében a fejlett és felzárkózó államok mindegyikében markáns tendenciaváltozás zajlott le a demográfiai folyamatokban. A szaporodási ráta csökkenésével, majd stagnálásával együtt átalakult a társadalom korösszetétele. Kezdetben - az 1960-as évektől kezdve - rohamosan csökkent az élve születési, majd fokozatosan a halálozási arányszám. A két változó egyenlegének hatására csökkenő vagy stagnáló népességszám alakult ki a modern államokban. (Ázsia és Afrika országainak nagy része még csupán e folyamat kezdetén tart.)

A csökkenő születésszám mellett gyorsan növekvő átlag életkor átalakította e társadalmak népességének korösszetételét (animáció).

Animáció: Várható átlagéletkor Magyarországon

A csökkenő létszámú gyermekkorosztály mellett jelentősen nőtt az időskorú, 60 év feletti korosztály részaránya. Ezzel egyidejűleg emelkedett a fiatal korosztály tagjainak tanulmányi ideje, az iskolában töltött évek száma. A változások hatására drasztikusan csökkent az aktív és emelkedett az inaktív népesség részaránya az össznépességen belül (animáció); (1. ábra); (animáció); (2. ábra); (3. ábra).

Animáció: A 15-74 éves korosztály aktivitása Magyarországon

Animáció: Az inaktív rétegek létszámának alakulása

1. ábra

2. ábra

3. ábra

Az aktivitási ráta csökkenése vagy stagnálása mellett tehát egyre kevesebb aktív keresőnek kell létrehoznia azt a jövedelmet, amely biztosítja a társadalom egészének létfenntartását, valamint a gazdaság és az állam működését.

A demográfiai folyamatok erős és tartós nyomás alá helyezik a modern államok államháztartását. Ugrásszerűen emelkednek az oktatás, képzés, egészségügyi ellátás és nyugellátás költségei - az ellátandó feladatok mennyiségének és a minőségi követelményeknek a növekedése miatt. Ezzel egyidejűleg csökken vagy jó esetben stagnál az államháztartás bevételeit biztosító állampolgárok - az adókat és járulékokat fizetők - köre. (A csökkenést a növekvő termelékenységet követő növekvő jövedelmek és a helyenként átmenetileg bekövetkező foglalkoztatottsági szint bővülése sem ellensúlyozza.) Mindezek hatására tendenciaszerűen nő a különbség az államháztartás bevételeinek és kiadásainak növekedési üteme között, az utóbbiak javára.

2. Modernizációs tartalmú költségrobbanás megy végbe a mai államok által finanszírozott társadalmi szolgáltatások túlnyomó többségénél. Felgyorsult a műszaki, technológiai fejlődés, ami új eljárások bevezetését, új gépek, berendezések, eszközök, anyagok és hálózatok alkalmazását teszi lehetővé és egyben szükségessé is úgyszólván valamennyi fontos területen. Különösen robbanásszerű a fejlődés az egészségügyben a gyógyító eljárások, gyógyszerek és berendezések területén, a hadászatban a fegyverzetfejlesztés terén, valamennyi infrastrukturális hálózat esetében (a közlekedéstől a víz- és energiaellátáson keresztül a környezetvédelemig), a kutatás-fejlesztés területén, továbbá a modern informatikai berendezések és eljárások hasznosítása miatt úgyszólván valamennyi szolgáltatási területen. A rohamos technikai fejlődés exponenciálisan növeli a szolgáltatások költségeit, amit egyetlen állam háztartása sem képes hiánytalanul finanszírozni. (A jóléti államok sem!)

A folyamat kettős feszültséget hoz létre: az állami szolgáltatások egyre növekvő technikai lemaradás mellett hiányosan látják el feladataikat, miközben az állami költségvetések túlköltekeznek, növekvő deficittel küzdenek.

3. Miközben az államháztartás nemzetállami keretek között működik, a gazdaság szereplői globális méretekben, hálózatszerűen működnek. Az áruk és erőforrások - alapanyagok energiahordozók, munkaerő, tőkék, know-how-k stb. - forgalma világméretekben liberalizált, miként globális a verseny a termékek, szolgáltatások és innovációk területén, továbbá a piacok megszerzéséért is. A globális verseny hatékonyságvezérelt és nyereségelvű. A gazdaság egyetlen szereplője és egyetlen nemzetállam sem vonhatja ki magát szerteágazó hatásai alól. (Bár egyes nemzetállamok és regionális vagy szubregionális integrációk megkísérelnek átmeneti ideig egy-egy területen protekcionista, versenyt korlátozó vagy torzító politikát folytatni, ezek hatására olyan versenyhátrányokat szenvednek el, amelyek korlátozzák vagy visszavetik fejlődésüket. Elzárkózásuk így még rövid távon sem jár előnyökkel.)

A világméretű verseny egyik markáns területe a fajlagos költségek csökkentése a termelés és szolgáltatás minden területén. A magas költségszinten működő vállalkozások versenyképtelenné válnak, kiszorulnak a piacokról. A költségek egyik alkotó eleme az állam jövedelemelvonó tevékenysége, amely az államháztartás bevételeit biztosítja. Az államháztartás itt is korlátokba ütközik. A magas adó- és járulékszint rontja a gazdaság szereplőinek versenyképességét, ezért azok megkísérlik kikerülni a közterheket vagy elhagyni a sok adót szedő országokat. Kíméletlen verseny alakul ki az adóztatás területén is nemzetközi méretekben az egyes országok között, illetve országon belül az állam és a gazdaság szereplői között. (Bár az adóterhek csökkentése a nagy beruházási döntéseknél, befektetéseknél a fontos feltételek sorrendjében legfeljebb a 4-5. helyet foglalja el, jelentősége, demonstratív hatása felértékelődik.) Így a globális verseny kemény korlátok közé szorítja a nemzetállamok jövedelemelvonó tevékenységét.

Az előzőekben vázolt három alaptézis meghatározó szerepet játszik a modern államok gazdaságpolitikájának és államháztartásának alakításában. Miután hatásuk irreverzibilis és kivédhetetlen, célszerű alkalmazkodni hozzájuk, megelőzve a késedelem káros következményeit.

A részletes bizonyítás igénye nélkül bevezetőül megemlítek még két fontos következtetést:

• a globális világgazdaság dinamizáló hatása és modernizációs előnyei nem aknázhatók ki a jóléti államokra jellemző, versenyképességet, gazdasági hatékonyságot, befektetési klímát, tőkevonzó és -megtartó képességet rontó magas jövedelemcentralizáció és -redisztribúció mellett;
• a hatékonyság növelésén alapuló világméretű gazdasági verseny előnyei - azaz a globalizáció lényege - messze nagyobbak az egyébként joggal sokat bírált, polarizációs hatású hátrányainál.

Mindez azért lényeges, mert kijelöli a modern államokban kibontakozó reformtörekvések irányát és tartalmát: olyan államháztartási reformokra van tehát szükség, amelyek végrehajtása nem rontja a gazdaság versenyképességét, elviselhető és finanszírozható terhet ró a modern államokra, miközben javítja az állami szolgáltatások minőségét.