Békesi László

Mit várhatunk egy modern államtól - és mibe kerül ez nekünk?Gazdaságpolitika és államháztartás a 21. század elején

V. 1. Az államháztartás és a fő jövedelemtulajdonosok pozícióinak változása közötti kapcsolatok

Modern gazdaságokban három jövedelemtulajdonos rendelkezik "saját jogon" elkölthető jövedelemmel:

• a lakosság,
• a vállalkozások és
• az állam.

Közülük az állam sajátos jövedelemtulajdonos. Eredeti jövedelemmel alig rendelkezik - ilyennek legfeljebb az állami tulajdonban lévő, egyre csökkenő vagyonelemek nyeresége tekinthető -, bevételeit nagyrészt származékos jövedelmek, adók, járulékok, díjak és illetékek alkotják. Ezeket az állam a többség akaratának megfelelően - törvényekben szabályozott módon - a hatalom erejével vonja el az eredeti jövedelemtulajdonosoktól, a lakosságtól és a vállalkozásoktól. Ily módon az állam nem csekély befolyást gyakorol az eredeti jövedelemtulajdonosok nettó jövedelempozícióira. (Minél nagyobb az államháztartás terjedelme, annál magasabb a centralizációs ráta, azaz annál kevesebb nettó jövedelem marad a lakosságnál és a vállalkozásoknál - animáció.)

Animáció: A jövedelemtulajdonosok nettó pozíciói

Az állami deficit finanszírozása többnyire nem okoz gondot, ha a lakosság nettó megtakarítása fedezi a hiányt. Ám ha az államháztartás hiánya nagyobb a lakosság nettó megtakarításainál, a hiányt csak külső erőforrások bevonásával lehet fedezni. Ebben az esetben a vállalkozások forrásszükségletét is nemzetközi hitelek fedezik, hiszen a túlköltekező állam "elszívja" a vállalkozások elől a lakossági megtakarításokat. (Ezt a jelenséget hívjuk kiszorító hatásnak.)

A deficites államháztartás a pénzpiacon versenyez a megtakarításokért, azaz versenyképes, tehát magas hozamokat ígér, ezzel felveri a kamatokat, drágítja a friss forrásokat, növeli az inflációs nyomást. Ha az államháztartás hiányának fedezéséhez az összes lakossági megtakarítás is kevés, előáll az "ikerdeficit-szindróma", ami azt jelenti, hogy az államháztartás hiánya és a folyó fizetési mérleg hiánya együtt mozog, azaz a költségvetési deficit növeli a folyó hiányt és a külső államadósságot. Ez a legkárosabb jelenség, amelynek tovagyűrűző hatásai rontják az egész gazdaság állapotát, hosszabb távon pusztító pénzügyi krízishez vezetnek (vágtató infláció, valutaválság, fizetésképtelenség, tömeges csődök, magas munkanélküliség stb.).

Nem véletlen tehát, hogy a modern államok fegyelmezett fiskális politikával kísérelik meg elkerülni az ikerdeficitet, ha pedig politikai döntések miatt mégis a csapdájába estek, sokszor radikális stabilizációs programokkal próbálnak belőle kitörni. Sajnos a túlköltekező magyar államháztartás immár hat éve ikerdeficitet hoz létre, amit egyre nehezebb megszüntetni. (Az új konvergencia-pogram alapján talán 2009-10 táján van esélyünk kilábalni a deficit-spirálból.)