Vékás Lajos

Mennyiben szuverén egy EU-tagállam jogalkotása? (Magánjogi kodifikáció az EU küszöbén)

III. Mi a kodifikáció?

A kodifikáció egy nagyobb életviszony-csoportra vonatkozó egynemű jogszabályok rendszerbe foglalása, szerves egységbe ötvözése. Eredményét törvénykönyvnek, kódexnek nevezik. A kodifikáció a felvilágosodás gondolata, de a kodifikációs eszmék egyes tételeit már a természetjog kiépítette.

A kontinentális Európában (szemben Angliával és a többi angolszász országgal) a magánjogi szabályokat a 19. század eleje óta a legtöbb országban kódexbe foglalják. Ezekben az országokban, ahol a magánjog többé vagy kevésbé épít az ókori Róma kimagasló magánjogi eredményeire (az egyszerű árutermelés legkiemelkedőbb színvonalú magánjogi szabályaira), tipikusnak mondható a magánjog kodifikált rendszerezése.

A legelső és a legklasszikusabb polgári törvénykönyv kétségen kívül a Code civil. Ez a törvénykönyv foglalta először rendszerbe a polgári társadalom magánjogi rendjét. Tételei között - nem egyszer "arisztokratikus köntösben" - megtaláljuk a polgárság forradalmi eszméit. De a francia törvénykönyv egyben a klasszikus liberális gazdaság- és társadalomkép illúziókkal terhes hű tükre is. Ez az illúzió legfeljebb csak néhány évtizeddel élte túl a napóleoni kódex hatályba lépését. Madách Ádámja a Tragédia londoni színének haláltánc-jelenetét már a rezignáció szavaival vezeti be: "Ismét csalódtam, azt hívém, elég / Ledönteni a múltnak rémeit / S szabad versenyt szerezni az erőknek. / ... Mi verseny ez, hol egyik kardosan / Áll a mezetlen ellennek szemében, / Mi függetlenség, száz hol éhezik, / Ha az egyes jármába nem hajol." Az ember tragédiája - részlet (mpeg, 6,7 MB)

Napóleon mégis joggal állapította meg sokat idézett mondásában: "Waterloo eltörli megannyi győzelmem emlékét, de az én dicsőségem nem az, hogy negyven csatát nyertem, hanem ami sosem múlik el, az én polgári törvénykönyvem." (Még ha saját szerepét a törvénykönyv megalkotásában kissé el is túlozta.) A Code civil példásan rögzítette a magántulajdon, a szerződés, a család és az öröklés polgári rendet szilárdító szabályait. Megalkotásakor ráadásul a törvényalkotást vezető társadalmi eszmék és a valóságos társadalmi viszonyok között összhang is volt: még mindenki hihetett abban, hogy nem csak citoyen, hanem burzsoá is válhat belőle. Hatása emiatt is volt olyan jelentős mind Európában (Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, a Benelux-államokban stb.), mind Európán kívül (főként Latin-Amerikában).

A magánjogi kódexek megalkotásának időbeli sorrendje szemléletesen érzékelteti a polgári átalakulás folyamatát Európában nyugatról kelet felé. Az egyetlen törés ezen a trendvonalon az osztrák Polgári Törvénykönyv (1811), amely azonban anakronisztikusan megelőzte a valós gazdasági és társadalmi viszonyokat: a kódex köpenyébe az élet csak hosszú évtizedek alatt nőtt bele. Az egységes német törvénykönyv közel 100 évvel a Code civil után lépett hatályba (1900).

Animáció: a magánjogi kódexek születésének időbeli sorrendje (swf)