Vékás Lajos

Mennyiben szuverén egy EU-tagállam jogalkotása? (Magánjogi kodifikáció az EU küszöbén)

II. Mi a magánjog?

A jogszabályok világában jól elkülöníthetők a magánjog és a közjog előírásai.

3. ábra

A magánjogi szabályozást az jellemzi, hogy a jog az adott kapcsolat résztvevőit egyenjogúként és mellérendeltként kezeli. Mindenekelőtt ez a tulajdonság különbözteti meg a magánjogot a közjogtól, azaz az alkotmányjogi, közigazgatási jogi, adójogi, büntetőjogi szabályozástól. Ez utóbbiakban a polgár az állam valamely szervével (egy hatósággal) alárendeltségi viszonyban szerepel.

4. ábra

Amikor az elmúlt évtized rendszerváltása visszahelyezte társadalmi jogaiba a magántulajdont és az arra épülő szociális berendezkedést, a privatizáció volt az az eszköz, amely e folyamatot vezérelte. A privatizációt legalább annyi igazságtalanság kísérte, mint annak idején az 1940/50-es években az ellenkező irányú társadalmi mozgás alapvető eszközét, az államosítást. Ezért a privatizációt közfigyelem kísérte: botrányokról írt a sajtó, visszaélésszerű ügyek foglalkoztatták a bíróságokat, s a téma nemrégiben már egyfajta irodalmi feldolgozásra is érdemesnek bizonyult (Kerékgyártó István: Vagyonregény). A nagy társadalmi fordulópontok idején, de csak ilyenkor, a magánjog valóban központi szerepet játszik. A forradalom és szabadságharc bukása után és a Bach-korszak letargiájának mélypontján joggal állapíthatta meg Kemény Zsigmond "Forradalom után" című híres írásában: "A legnagyobb közjogi változások, a legáltalánosabb forradalmak az osztály és szukcesszió kérdéséből támadnak. Hosszabb időt véve mértékül, a magánjog rendezése határozza el, hogy egy állam minő alkotmánnyal bírjon; s hogy az arisztokrácia, demokrácia, vagy a szocializmus és a mindent föloszlató elméletek vegyék át a közügyek vezénylését."