Vékás Lajos

Mennyiben szuverén egy EU-tagállam jogalkotása? (Magánjogi kodifikáció az EU küszöbén)

Konszolidált magántulajdonosi rendben a magánjog világa nem képezi közérdeklődés tárgyát. Inkább a közjogi témák kerülnek a figyelem középpontjába. Hány kamarás legyen a parlament, milyen legyen a választási rendszer, "erős" vagy "gyenge" jogköre legyen a köztársasági elnöknek, milyen és mekkora adó terhelje a polgárt és táplálja a költségvetést, szigorítsuk vagy enyhítsük a kábítószer-fogyasztás büntetőjogi szankcionálását? Ilyen és hasonló kérdések bármikor lázba hozzák a közvéleményt. Aligha lehet hasonló társadalmi izgalmat kiváltani a magánjogi szabályok alakításával, már csak azért sem, mert azok sokkal inkább szakmai jellegűek, kevésbé átpolitizálhatók, és gyakran - főleg összefüggéseikben - a laikus számára nehezebben is érthetők. Ha például azt a kérdést tennénk fel, hogy sérti-e az öröklési szerződés a kötelesrészt, még jogvégzett személyektől is sok bizonytalan választ kapnánk. Mindez távolról sem jelenti azt, hogy a magánjogi szabályozás társadalmilag kevésbé volna jelentős, mint a közjogi berendezkedés. Sőt: a magánjog előírásai az emberek mindennapi életét keretezik, számos elhatározásuk és cselekedetük következményeit meghatározzák.

A magánjog középpontjában eredetileg az emberek vagyona állt: a magánjogot vagyonjogként lehetett felfogni. Különösen a 20. században egyre általánosabbá vált azonban az a felismerés, hogy a magánjog középpontjában - hol közvetetten, a vagyonon keresztül, hol közvetlenül - az ember áll. E felismerés azzal a következménnyel járt, hogy a magánjognak nemcsak a vagyont és annak forgalmát kell szabályoznia, hanem biztosítania kell az embernek mint individuumnak cselekvési autonómiáját, védenie kell például az ember személyiségi jogait, családi viszonyait stb. Ma már általános az a felfogás, hogy a vagyonjog és a személyi jog a magánjognak egyenrangú részei, még akkor is, ha a magánjogi szabályok jelentős többsége vagyoni kérdéseket rendez. A magánjog tehát az embernek mint egyénnek a viszonyait rendezi, vagyis a privát autonómia társadalmilag elismert kibontakoztatásának jogi feltételeit biztosítja.

A Code civil óta eltelt két évszázad társadalmi fejleményei jelentősen változtattak a magánjogi szabályozás értékrendjén és ennek megfelelően stílusán is. Különösen a 20. század második fele, a nagy társadalmi megrázkódtatások és a mindenkinek magasabb életszínvonalat biztosító jóléti társadalmak létrejötte óta a magánjogi szabályok szociálisan érzékenyebbé váltak. Egyoldalú kedvezményekkel védik a "gyengébb felet": a munkavállalót, a bérlőt, a fogyasztót stb. A fogyasztóvédelem az elmúlt évtizedekben az egyik meghatározó társadalmi áramlatnak tekinthető, amely áthatja az újabb magánjogi szabályozást, különösen az Európai Unió keretei között.