Vágólapra másolva!
A korosztályos viadalok közül általában a húsz éven aluliak világbajnokságát övezi a legnagyobb érdeklődés, hiszen itt jórészt olyan labdarúgók szerepelnek, akik klubjukban már a nagycsapat ajtaján kopogtatnak, vagy már be is léptek azon. Az idei U20-as tornára ráadásul Európában kerül sor, amire 14 esztendeje nem volt példa (1991-ben Portugáliában rendezték a viadalt), és az öreg kontinensen abban reménykednek, hogy végre ismét európai együttes nyeri az aranyérmet. Az elmúlt hat viadalból ez csak egyszer történt meg.

Chile

A chileiek kijutása nagy meglepetésnek számított Dél-Amerikában, hiszen a szakértők Paraguayt és Uruguayt is erősebbnek tartották, de a gárda hatalmas küzdelemben végül meg tudta szerezni a negyedik pozíciót a korosztályos Copa Américán. A chileieknek az utolsó mérkőzésen egy döntetlenre volt szükségük az uruguayiak ellen, és ezt végül a csapat legnagyobb sztárja, Matías Fernández két szabadrúgásgóljával sikerült elérni. Fernández egyébként az ország legnépszerűbb egyesületében, a Colo Colóban immár alapembernek számít a középpályán, a 2004-es clausurában hét gólt ért el, az idén pedig már négy találatnál tart a chilei pontvadászatban.

A csapat játéka elsősorban a szélső-, illetve a gyors, kombinációs passzjátékon alapul, a védekezés viszont hagy kívánnivalót maga után: a kontinensviadalon a chileiek kilenc mérkőzésen 18 gólt kaptak. A szakvezetőnek, José Manuel Sulantaynak (aki edzőként a Cobreloával és a Coquimbo Unidóval is bajnokságot nyert, játékosként pedig El Negro volt a beceneve) az első számú feladata tehát a hátsó alakzat stabilizálása lesz.

Honduras

A közép-amerikai ország nagyválogatottja hatalmas csalódást okozott azzal, hogy a vb-selejtezők során nem jutott be a kontinentális döntőbe, és ezzel elbukta a vébére való kijutást, a korosztályos gárdának azonban sikerült kvalifikálnia magát a világbajnokságra. Ez utoljára 1999-ben jött össze a hondurasiaknak, akkor pont nélkül távoztak, akárcsak négy évvel korábban, 1995-ben. Ennél most mindenképpen többet szeretnének elérni, ez azonban nem lesz egyszerű feladat.

A szakvezető, Rubén Guifarro számára mindenképpen nagy elégtételt jelent, hogy ott ülhet majd a kispadon Hollandiában, hiszen 1999-ben is az ő vezérletével jutott ki a válogatott a korosztályos világbajnokságra, ám hetekkel a viadal előtt menesztették, így a tornára már nem utazhatott el. Az egykori válogatott futballista szerint együttesének fő erőssége a remek csapatmunka, de kiemelte a törékeny testalkata miatt csak Baba becenévre hallgató csatárt, César Guityt, akinek kapáslövésével a hondurasiak a selejtezők során legyőzték a favoritnak számító Mexikót.

Marokkó

Az észak-afrikaiak 1997 után tudtak ismét kijutni a korosztályos világbajnokságra a kontinensviadalon megszerzett negyedik hellyel: az Afrika-kupa elődöntőjében csak tizenegyesekkel szenvedtek vereséget a későbbi győztes Nigériától, majd a bronzmeccsen a házigazda Benin bizonyult jobbnak náluk. A marokkói válogatott elsősorban látványos támadójátékával szerzett sok hívet magának, soraiból került ki a torna gólkirálya is a Raja Casablanca támadója, Muhszin Jadzsur személyében, aki öt találatot ért el.

Az otthon szereplő futballisták mellett a marokkóiak jó néhány európai légiósra is számíthatnak, köztük pár olyanra is, akik a vébé előtt nem szerepeltek az afrikai válogatottban, és csak mostanában döntötték el, hogy marokkói színekben szeretnének játszani. Ilyen például a Paris Saint-Germain tartalékcsapatának kapitánya, Hamad Kantari, illetve a PSV Eindhovenben szereplő Iszmail Asszati - a szintén eindhoveni Ibrahim Afellay viszont a hollandokat választotta. Ugyancsak Hollandiában, az Ajax Amsterdam korosztályos gárdájában futballozik Rasid Tiberkanin, aki az első mérkőzésen nem léphet majd pályára, mivel a kontinensviadalon a nigériaiak elleni döntőben piros lapot kapott.

Spanyolország

Az elmúlt időszakban a spanyol válogatott bizonyult a legjobb európai csapatnak az U20-as világbajnokságokon: a hispánok 1999-ben aranyérmet nyertek, legutóbbi pedig csak a döntőben szenvedtek vereséget a braziloktól. A selección most kontinensbajnokként jutott ki a vébére, azonban most a nemzeti csapatban korántsem találunk olyan ismert neveket, mint akár két évvel ezelőtt, amikor például a barcelonai Andrés Iniesta is ott volt az együttesben.

A katalánok most egyetlen focistát sem adnak majd a csapatnak, a Real Madridból pedig csak Juanfran tagja a keretnek, de ő sem szerepelt rendszeresen a királyi gárdában. A kerettagok közül a legtöbbet a Primera Divisiónban a Málaga CF középhátvédje, Alexis, a Getafe CF védekező középpályása, Albiol, A Real Zaragoza focistája, Zapater, illetve az Atlético Madrid két ifjonca, Molinero és Braulio játszott - és persze ne feledkezzünk el az Arsenalban légióskodó Francesc Fabregasról sem. Papíron tehát a csapat nem tűnik olyan erősnek, ezzel együtt a hispánoktól jó eredményt várnak, még akkor is, ha a kispadon nem a korábbi sikeredző, Inaki Sáez ül, hanem José Armando Ufarte.