Sötét energia, új gének, űrhajó-katasztrófa - 2003 legfontosabb eseményei a tudományban

A DNS 50. születésnapjának ünnepi évében gőzerővel folytatódott a "génhalászat", miközben véglegesítették az emberi genetikai állomány térképét. Új bizonyítékok "bebetonozták" a Világegyetemet uraló sötét energia létezését, de a csillagászat és űrkutatás szerelmesei - lassan felocsúdva a Columbia elvesztése okozta sokkból - már a nagy Mars-invázióra készülnek.

Központi csillagunk, a Nap 2003-ban alaposan "belehúzott", pár hét leforgása alatt káprázatos tűzijátékot rendezve. Hatalmas napfoltcsoportok felbukkanása után október végén óriási napkitörés következett be, amit pár nap múlva az eddig észlelt legnagyobb ilyen jelenség követett. Nagy szerencsénk, hogy az utóbbi által kidobott napanyag nem pontosan felénk irányult.

A kitörések és a folytatódó napaktivitás következtében a sarki fény egészen alacsony földrajzi szélességekre is lehúzódott, így a legtöbb ember Magyarországon először csodálhatta meg a jelenséget november 20-án.

2003. szeptember 21-én véget ért az űrkutatás egyik legnagyobb sikertörténete: a Galileo-űrszonda hazai idő szerint 20.57-kor belépett a Jupiter légkörébe, majd összetörve és elégve megsemmisült. A Galileo irányított megsemmisítésére azért volt szükség, mert el akarták kerülni, hogy a szonda később esetleg az Europa nevű holdra zuhanjon, és a rajta lévő földi baktériumok elszennyezzék az égitestet. Ezt a holdat ugyanis vízjég borítja, amely alatt vízóceán és benne élet is lehet.

A Galileo pusztulásával egy 14 éves sikertörténet ért véget, amely új alapokra helyezte a Naprendszer legnagyobb bolygójával és kísérőivel kapcsolatos tudásunkat. A Galileónak köszönhetően számtalan új ismeretre tettünk szert a Jupiterről, gyűrű- és holdrendszeréről és mágneses teréről. A bolygó négy nagy holdjának mindegyike (Galilei-holdak) csodálatos, önálló világnak bizonyult.

Ami az emberes űrrepüléseket illeti: sikeres űrrepülés révén Kína a harmadik ország lett - a volt Szovjetunió és az Egyesült Államok után - amely önerőből, saját fejlesztésű hordozórakétával, saját területéről embert küldött a világűrbe.

Minden szem a Marson

A 2004-es esztendőbe a "Mars jegyében" lépünk át: ha minden a tervek szerint alakul, december 25-én megkezdődik a vörös bolygó "megszállása". Egy hónap leforgása alatt két európai és két amerikai bolygókutató űrszonda érkezik a vörös bolygóhoz. Az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondája, a Mars Express 2003. december 25-én kezdi pályára állását a bolygó körül, míg a róla már december 19-én sikeresen levált brit leszállóegység, a Beagle 2 a tervek szerint ugyanezen a napon landol a Marson.

Az "új generációs" amerikai robotok első hulláma 2004. január 4-én éri el a vörös bolygót a Spirit marsjáró formájában, amelyet január 25-én a második hullámban érkező ikertestvére, az Opportunity követ.

Amiért az egész "felhajtás" zajlik, egy alapvető kérdés, aminek pozitív eredménye egész világnézetünkre hatással lehet. A kérdés így szól: lehet-e élet a Marson?