Messi csillogásánál fényesebb a Real-arany

Az európai élbajnokságok közül a Primera División fejeződött be legkésőbb, de a múlt hétvégén véget ért szezon nemcsak ezért került az érdeklődés középpontjába. A végjáték ugyanis hihetetlen izgalmakat hozott, amely végül a címvédő FC Barcelona trónfosztásához és a Real Madrid történetének harmincadik bajnoki elsőségéhez vezetett. Idényzáró értékelésünk következik!

Még egyszer hivatkozva 2006-os beharangozónkra, annak idején azt jósoltuk, hogy két újoncgárda is kiharcolja majd az élvonalban maradást (ami számszakilag bejött), ám ezek kiléte igazi meglepetés volt: az általunk előre lesajnált és a kiesőjelöltek közé sorolt Recreativo Huelva ugyanis a klub történetének legjobb szereplését produkálta - a csapat jövője azonban felettébb homályos, a kulcsjátékosokat jó hatásfokkal csábítják el a gazdagabb egyesületek, a sikeredző Marcelino pedig már át is ült a Real Betis kispadjára. Ez persze csak azért lehetett így, mert a zöld-fehérek a klubalapítás századik évfordulóján csodák csodájára bennmaradtak a Primerában, mégpedig úgy, hogy az utolsó fordulóban egy 12 mérkőzéses (!) nyeretlenségi sorozatot szakítottak meg, a kispadon pedig a B csapat edzője, Francisco Chaparro ült, akit a Javier Iruretát idény közben váltott Luis Fernandez kirúgása után húztak elő a talonból a szezon utolsó meccsére.

Nem éltek át ekkora izgalmakat a harmadik számú fővárosi egyesület, a Getafe CF drukkerei, akiknek csapata ugyanúgy a kilencedik helyen zárt, mint egy évvel korábban - és bár a gárda bejutott a Király-kupa döntőjébe (kiverve a sorozatból többek között az FC Barcelonát), világosan látszik, hogy ennél feljebb már nem nagyon kapaszkodhat, éppen ezért küszöbön áll a sikeredző, Bernd Schuster távozása. A német tréner búcsúja még nem hivatalos, annál inkább Miguel Ángel Portugalé, aki az egyéves santanderi kitérő után tért vissza a Real Madridhoz. Pedig végeredményben jól sikerült vidéki kalandja, a többek között Pedro Munitis, Nikola Zigic és Ezquiel Garay nevével fémjelzett együttes ugyanis 1994 után tudott ismét az első tízben végezni, még úgy is, hogy utolsó nyolc mérkőzéséből egyet sem nyert meg.

A bajnokságban elért 11. pozícióval az RCD Espanyol mestere, Ernesto Valverde ugyan nem büszkélkedhet, annál inkább csapata nemzetközi porondon nyújtott alakításával. Az élvonalbeli együttesek közül talán a legtöbb saját nevelésű futballistát foglalkoztató barcelonai csapat ugyanis bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, s mindemellett a tavalyi 15. helyről is előrébb lépett valamivel, Raúl Tamudóék tehát összességében jó évet zártak. Mint ahogy nem lehetnek elégedetlenek az RCD Mallorcánál sem, elvégre a korábbi évekkel ellentétben most legalább a kiesés miatt nem kellett izgulniuk a szigetlakóknak.

A "senki földjén" kötött ki végül az RC Deportivo és a CA Osasuna is, bár mindkét csapat kupasikerekkel vigasztalódhatott: előbbi a Király-kupában, utóbbi az UEFA-kupában jutott el az elődöntőig, ezen kívül azonban nem sokban egyezik a két csapat szereplése. A Depor jól kezdte a szezont, majd visszaesett, Joaquín Caparrósnak ezért az idény végén két év után fel kellett állnia a kék-fehérek kispadjáról, míg a pamplonaiaknál José Ziganda állása éppen a szezon elején forgott komoly veszélyben, ám helyzete aztán csapatáéval együtt stabilizálódott.

A szezon egyik legszebb gólját Van Nistelrooy lőtte - kattintson, és nézze meg a többit is!

A 15. helytől lefelé viszont már csak egy klub szereplésére aggathatjuk rá a stabil jelzőt, méghozzá a Gimnástic Tarragonáéra, Javier Portillóék ugyanis - a szezon közbeni edzőcsere és a játékoskeret téli átalakítása ellenére is - a mezőnyből jelentősen kilógva utolsók lettek. A kiesést a már említett Real Betis mellett a Levante UD is megúszta egy jó hajrának és ezen belül a ghánai-holland légiós, Mustapha Riga góljainak köszönhetően, és a valenciai kiscsapat komoly szerepet játszott az Athletic Bilbao bennmaradásában is. Nekik már nem volt szükségük a baszkok ellen az utolsó fordulóban arra a három pontra, ami az ellenfélnek éppenhogy élet-halál kérdése volt, így Baszkföld két élvonalbeli együttese közül a bilbaóiak úszták meg az osztályváltást. Ebből az is következik, hogy a régió másik nagy futballklubja, a Real Sociedad alászállt a Segunda Divisiónba - hiába volt az edzőcsere és a télen szerződtetett új játékosok, a csapatot senki sem tudta megmenteni az osztályváltástól.

Amit viszont egyszerűen nem értünk, mi történt az egy évvel ezelőtt újoncként hatodik helyen zárt Celta Vigóval - nagyon örülnénk, ha valaki előállna ezzel kapcsolatban egy hihető, tényekkel alátámasztott, objektív magyarázattal...

www.global-soccer.eu