Vágólapra másolva!
A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején útra keltek, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Ami az alacsonyabb osztályokat illeti, a Bundesliga 2-ben két klubban összesen öt honfitársunk szerepelt. A Fortuna Kölnnél Hajdu Attila csupán két találkozón védett, Dragóner Attila viszont húsz összecsapáson szerepelt, és egy gólt is elért.

A Waldhof Mannheim a bajnokságot csupán egy magyarral kezdte, Vincze Ottó háromszázezer márkáért érkezett a Ferencvárostól, de kevéssel a pontvadászat megkezdése után csatlakozott hozzá Franciaországból Klausz László, majd a télen Sebők Vilmos, akit az angol harmadosztályú Bristol Citytől szerzett meg a német klub. A trióval elégedettek lehettek a mannheimiek, hiszen mindannyian jó teljesítményt nyújtottak: Vincze kilenc, Klausz tíz gólt ért el, és Sebőkre sem lehetett panasz.

A harmadik vonalban Virág Béla továbbra is alapembere volt a Sachsen Leipzignek, sőt, két év után sikerült megszereznie első gólját, a VfR Aalen kapuját Szűcs László védte, míg az 1. FC Saarbrückenben a Quelle Fürthtől megvett Tölcséres András futballozott. Őt egyébként kifejezetten az edző kérésére igazolták le - az ominózus trénert Klaus Toppmöllernek hívták.

A többi topligában nem tengtek túl a magyarok, a frontot egyedül Molnár Balázs tartotta, aki a szezon előtt nagy meglepetésre került a spanyol RCD Espanyolhoz Zalaegerszegről. A középpályás a nyolcadik fordulóban, a Real Sociedad elleni hazai találkozón mutatkozott be a Primera Divisiónban, csereként állt be a román Constantin Galca helyére, aztán három fordulóval később a Racing Santander ellenében megint a szünetben küldték a pályára (ezúttal Navas helyére), majd az edzőcserét követően a 26. játéknapon a Rayo Vallecano ellen kilenc percet kapott Sergio cseréjeként. A 36. fordulóban pedig a CD Numancia ellen is ott volt a kezdő tizenegyben, egészen a 63. percig, amikor is Serrano állt be a helyére.

A Segunda Divisiónban is akadt egy honfitársunk, Korolovszky Gábor az MTK-tól került a Toledo együtteséhez, de ő sem játszott valami sokat: összesen hét meccsen szerepelt, amelyek közül háromszor volt kezdő, a klub pedig utolsó lett és kiesett. A francia másodosztályban a veterán Keller József tartotta a frontot, aki a Wasquehalban 23 bajnokin kapott lehetőséget.