Csak a Bayern aranya nem volt meglepetés

A bajnokság nyertesének kiléte nem okozott túlságosan nagy meglepetést a Bundesligában, hiszen előzetesen is a Bayern Münchent tartották az egyik legnagyobb esélyesnek, de talán ez volt az egyetlen esemény, ami a várakozásoknak megfelelően alakult a nemrég befejeződött német bajnokságban. Arra viszont kevesen számítottak, hogy az ezüstérmes a Stuttgart lesz; hogy a Dortmund végül csak harmadik lesz, és tulajdonképpen nem is lesz versenyben az aranyért; hogy a Leverkusen csak az utolsó fordulóban kerüli el a kiesést és a Kaiserslautern is a bennmaradásért küzd majd; hogy a Schalke nem kvalifikálja magát a nemzetközi porondra, a Hamburg viszont kis híján a Bajnokok Ligájába is bejut.

Tökéletesen elégedettek lehetnek a bajnoki szerepléssel Bochumban és Hannoverben, hiszen a két újonc gárdánál a biztos bennmaradás volt a cél, és ezt sikerült is teljesíteni. A bochumiak minden idők legjobb Bundesliga-rajtját produkálták (három meccsből három győzelem, 12-3-as gólkülönbség), és a drukkerek már a nemzetközi kupaszereplésről álmodoztak, de gyorsan le kellett szállniuk a földre, és végül a kilencedik pozíciónak is nagyon örültek. A szezon vége majdnem ugyanolyan jó lett, mint az eleje, az utolsó hat bajnokin veretlen maradt a gárda, így a nyári szünetet szép emlékekkel tölthetik el.

Hannoverben a bajnokság közben volt egy olyan időszak, amikor a kiesés, illetve a tréner, Ralf Rangnick menesztése is biztosnak tűnt, de a szakvezető végül megmentette állását, és a csapatot is azzal, hogy menet közben szinte teljesen kicserélte a kezdő tizenegyet: a bajnokság alatt összesen hét új játékos érkezett a klubhoz, a maga nemében ez is rekord.

A Kaiserslautern még a téli szünetben is menthetetlennek tűnt, nem csak a pályán, hanem azon kívül is, de a vezetőségben Jäggi, a kispadon pedig Eric Gerets hajtott végre kisebb csodát, és ennek köszönhetően a Vörös Ördögök nemhogy megőrizték élvonalbeli tagságukat, de a nemzetközi kupaporondra is kiléphetnek majd, köszönhetően annak, hogy bejutottak a Német Kupa döntőjébe.

A másik negatív szenzáció a Leverkusen szereplése volt: az előző idény ezüsthalmozója (Bundesliga, Német Kupa, Bajnokok Ligája) rosszul kezdte a szezont, majd még rosszabbul folytatta, és csak egy hajszálon múlott, hogy nem esett ki. A távozókat (Zé Robertót, illetve Michael Ballackot) nem sikerült pótolni, az új szerzemények kevés kivételtől eltekintve (talán csak Daniel Bierofka jelentett erősítést, ő egyébként házi gólkirály is lett) csődöt mondtak, és a vezetőség sem mindig a legjobb döntéseket hozta: Klaus Toppmöller menesztése után az amatőrcsapat mesterét, Hörstert vitték fel az első csapathoz, ami majdnem az élvonalbeli tagságba került.

A gyógyszergyáriak végül elkerülték a kiesést, nem így a Nürnberg, a Cottbus és a Bielefeld, és mivel a bajnokság kezdete előtt mindhárom együttest a kiesőjelöltek közé sorolták, ez nem is jelentett olyan nagy meglepetést. A bajnokság felénél azonban csak a Cottbus állt kiesésre közülük, a Nürnberg és a Bielefeld a középmezőnyben szerepelt, vagyis utóbbi két együttes tavasszal omlott össze annyira, hogy végül a másodosztályba kényszerült.

Feltétlenül szót kell még ejteni a nagy búcsúzókról, hiszen a szezon végén több klasszis futballista is bejelentette visszavonulását, illetve távozását a Bundesligából. Az 1990-es világbajnok csapat két tagja, Andreas Möllet és Thomas Hässler is befejezte pályafutását (előbbi 418, utóbbi pontosan 400 bajnokit játszott a német élvonalban), visszavonult a Hertha BSC támadója, az 1999-es gólkirály Michael Preetz, a VfB Stuttgart bolgár játékmestere, Kraszimir Balakov, Stefan Effenberg és Mario Basler pedig németországi pályafutását befejezve Katarba szerződött.