Csak a Bayern aranya nem volt meglepetés
1900. január 01. 00:00
A nemzetközi kupaszereplést érő helyekért nagy volt a tülekedés, és végül két H-betűs gárda futott be a negyedik, illetve az ötödik helyre, ám míg a HSV-nál ez kiváló eredménynek számít, addig a Herthánál inkább a csalódottság a jellemző. A Hamburg az előző idényben csak a 11. helyet szerezte meg, és a mostani pontvadászatot sem kezdte valami jól, ám az argentin játékmester, Rodolfo Esteban Cardoso felépülése mintha egy varázsütésre mindent megváltoztatott volna: a gárda egyre feljebb nyomult a tabellán, ráadásul látványos támadójátékot nyújtott.
A hamburgiak elsősorban hazai remeklésüknek köszönhetik a negyedik helyet, otthon egyetlen gárda sem szerzett több pontot náluk, és az AOL-Arénában csak egy vereséget szenvedtek. A HSV adta a Bundesliga gólpassz-királyát az iráni Mehdi Mahvadikia személyében, és a japán Takahara Naohiro téli leigazolása nem csak üzleti és marketingszempontokból bizonyult kiválónak, hiszen a támadó remekül beilleszkedett, és három gólt is szerzett a tavasszal.
A Herthánál az UEFA-kupa indulás kiharcolása a legminimálisabb cél volt a szezon előtt, a téli szünetben aztán ez vált a fő célkitűzéssé, hogy végül mégis csalódást okozzon az ötödik pozíció, hiszen a bajnokság végére megint elérhetővé vált a bronzérem. A sorsdöntő meccseken, rangadókon azonban betlizett a gárda, így végül meg kellett elégednie az ötödik pozícióval, ráadásul a szurkolók még nem fogadták el teljesen az új mestert, Huub Stevenset sem.
Ami a mi szempontunkból mindenképpen örömteli, az az, hogy a berlinieknél immár nem csak Király Gábor, de Dárdai Pál is alapembernek számít, a magyar középpályás négy gólt is szerzett, ráadásul ebből hármat sorsdöntő pillanatban. A Hertha azonban túlságosan is brazil játékmesterétől, Marcelinho Paraibától függ, és a csapatkapitány Michael Preetz kivételével a csatárok egytől egyig csalódást okoztak, nem csoda, hogy a két fő új igazolás két támadó, Arthur Wichniarek és Fredi Bobic lesz.