Még több falfirka a belvárosban

A mostanság leginkább a street art alá besorolt graffiti a témája a Beton és én című kiállításnak. Közép-kelet-európai kortárs képzőművészeket ihlettek meg az elhagyatott gyárépületeken vagy elszlumosodott lakótelepen látható falfirkák.

A kiállítás szervezőinek koncepciója szerint térségünk a keleti és nyugati kultúrák találkozási zónája, etnikai és vallási sokszínűsége tette működőképessé és versenyképessé a térség társadalmait.

A környező országokból meghívott fiatal képzőművészek mindannyian e közös szociokulturális hagyományok részesei, így aztán elkerülhetetlen volt a találkozásuk a panellakásokkal mint élőkörnyezettel.

Az alkotók motívumvilágára jelentős inspirációs forrásként a lakótelepi naiv/őszinte firkák jelölhetők meg. A nyolcvanas években, a magyarországi üzletekben is megjelent a festékszóró (neolux), amivel az addigi technikáknál (kréta, ecset) jóval könnyebben lehetett látványos jeleket hagyni.

A zenekarokat jelölő feliratok, hirdetések, együttesekre jellemző betűtípusok/tipográfiák és logók egyre nagyobb számban kezdtek feltűnni a panelházak szürke beton felületein.

Sokkal redukáltabb színvilág jellemezte ezt az időszakot, ezért akaratlanul is harmonizált azzal a vizuális környezettel, amelyek a külvárosokban körülvesznek bennünket (lakótelepek, elhagyatott gyárak, kihalt épületek, végtelen betonkerítések).

A kilencvenes évek elején jelent csak meg a szó amerikai értelmében vett graffiti, amely egyrészt hozta magával a lázadást, másrészt esztétizáló színkavalkádját, melyet azóta gyakran reklámkampányokban használnak, és akár szórakozóhelyek dekorációjául is szolgálhatnak.

Kialakult egy olyan, rendkívül konzervatív és hierarchikus felépítés ebben a szubkultúrában, amit tudatosan próbálnak figyelmen kívül hagyni a jelen kiállításra meghívott képzőművészek.

Korábban fontos volt, hogy ezek a rajzok olyan helyre kerüljenek, amit nagyon sok ember lát. A művészek többsége, valamilyen módon csalódott ebben a szubkultúrában, így elindultak felfedezni a városok kevésbé frekventált pontjait.

Így találtak rá ezekre az elhagyatott ipari vidékekre. Ezek a helyszínek jó keretet adnak munkáiknak, és nem fontos hogy sokan láthassák, mert ezeknek a műveknek a publikálása inkább fotókon jelenik meg az interneten keresztül.

Tehát a helyszín kiválasztása a falfestéskor nem látogatottság alapján történik, hanem a későbbi dokumentáció szempontjai szerint.

A környező országok kortárs képzőművészeinek munkái a Gödör klubban tekinthetőek meg egy héten keresztül. A Beton és én kiállítás megnyitójára április 7-én este hétkor kerül sor.

party.[origo].hu