Úgy néz ki, megvadult

Mit tegyünk, ha dundi a gyerekünk: törődjünk bele, hogy ő húsosabb felnőtt lesz, vagy próbáljunk tenni valamit ez ellen? Mit akar elérni a gyerek azzal, semmit mást nem eszik a kenyéren és a tésztán kívül? Miért nem vezet célra a fizikai bántalmazás mint nevelési módszer, és mit alkalmazzunk helyette? Miért bántja a társait egy kisgyerek, és hogyan szoktassuk le róla? Benda Viktória pszichológus válaszol.

Kisfiam, Marci 22 hónapos. Nagyon helyes, értelmes kisfiú, igazi örökmozgó. Sokat járunk vele társaságba, úszni, zenebölcsibe, játszótérre, játszóházba, így hozzászokott a társasághoz, és szeret a többi gyerekkel lenni.

Sajnos, úgy néz ki, megvadult. Lendületből nekifut a többieknek, meglöki őket, lapáttal fejbe veri őket, és már van néhány barátja és barátnője, akik sírva fakadnak, ha csak hozzájuk ér, még akkor is, ha nem bántja őket.

Van egy néhány hónappal idősebb kis barátja, akivel nyugodtan birkózhat, mert ő nem sír, és Marci is csak nevet, ha Márk ad neki egy-két pofont.

Próbáljuk a többi anyukával folyamatosan szétválasztani a gyerekeket, de nem igazán működik. Észrevettem azt is, hogy a gyerekek nem akkor kezdtek el sírni, amikor Marci megütötte őket, hanem akkor zendítettek rá, amikor rászóltam Marcira. Ennek ellenére nem merek úgy tenni, mintha észre sem venném.

Sajnálnám, ha nem tudnám kivinni a térre, mert nagyon jó társaság jött össze, és Marci is jól érzi magát. Viszont, ha nem találok más megoldást, lehet, hogy kénytelen leszek otthon tartani.

Én még nem dolgozom, de lehet, hogy nyáron el kell kezdenem a munkát. Szerencsés helyzetben vagyok, mert négyórás munkát találtam, így sok időt tudunk együtt tölteni továbbra is, de így is nagy változás lesz neki, és attól tartok, hogy ez a vadsága tovább fokozódik.

A kisfiánál tapasztalt viselkedésváltozás átmeneti jellegű. Nyugodtan mehetnek továbbra is megszokott játszóterükre a kis barátai közé, de folyamatosan figyelje kisfia szándékait!

Az lenne a leghatékonyabb, ha még mielőtt elindulna Marciban az agresszív mozdulat, meg tudná akadályozni azt. Minden egyes alkalommal magyarázza el kedves, nyugodt hangon neki, hogy nem szabad másokat megütni, mert az fáj nekik. (Gondolom, önök sem mutatnak neki ilyen példát, nem ütik meg őt.)

Ha mégis szándékosan bánt valakit, próbáljon uralkodni magán, ne legyen indulatos, hanem inkább együttérző a bántalmazott kisgyerekkel! (Természetesen ne tegyen úgy, mintha észre sem vette volna, még akkor sem, ha nem sír a másik.) Menjen oda Marcihoz, és mondja el neki, hogy ez most nagyon fáj a másik kisgyereknek, és kérjenek tőle együtt bocsánatot. Fontos nagyon a következetesség: hogy minden alkalommal szóvá tegye a helytelen viselkedést! Ha ottlétük folyamán többször megismétlődik, helyezze kilátásba a hazamenetelt. És tartsa is be, ha szükséges! Otthon aztán meg lehet beszélni a történteket....(Ha viszont kedvesen viselkedik másokkal, akkor dicsérje meg!)

A Márkkal való verekedést, pofozást nem helyeslem. Ebben a korban még nem tudják a gyermekek, hol a határ birkózás és fájdalomokozás között. Ha Márk pofonokat osztogat Marcinak, lehet hogy nem mutatja, de fáj neki. Feszültség keletkezik benne miatta, és attól úgy szabadul meg, hogy ő is fájdalmat okoz másoknak.

Arról nem is beszélve, hogy mintát mutatnak egymásnak, hogyan bánthatnak másokat....

Remélem hamarosan helyreáll a béke a játszóterükön!