Úgy néz ki, megvadult

Mit tegyünk, ha dundi a gyerekünk: törődjünk bele, hogy ő húsosabb felnőtt lesz, vagy próbáljunk tenni valamit ez ellen? Mit akar elérni a gyerek azzal, semmit mást nem eszik a kenyéren és a tésztán kívül? Miért nem vezet célra a fizikai bántalmazás mint nevelési módszer, és mit alkalmazzunk helyette? Miért bántja a társait egy kisgyerek, és hogyan szoktassuk le róla? Benda Viktória pszichológus válaszol.

Nagyon remélem, hogy tud segíteni. Kanadában élünk már öt éve a családommal, nem is igen panaszkodhatom. A gond a kisebbik lányommal van, aki 8 éves, és nagyon rossz evő. Eleinte csak arra gondoltam, hogy válogatós, de mostanra rájöttem, hogy akaratos. Semminemű főtt ételt nem hajlandó megenni (mert abban répa van, ebben brokkoli vagy borsó stb.). Már a húst is kihorgássza az ételéből. Ha rajta múlna, csakis kenyeret enne, vagy üres tésztát, esetleg rizst.

Már azt is megpróbáltam, hogy összeturmixolom a zöldségeket, hogy ne lássa, de persze így meg a színe nem volt valami megnyerő, így hát ismét én vesztettem.

Nem tudom, mitévő legyek.

Ha büntetem azzal, hogy nem nézhet tévét, vagy bármi mással, amit tudom, hogy szeretne tenni, akkor belenyugszik, de még így sem eszik. Ha azt mondom, neki, hogy márpedig semmi mást nem ehetsz, akkor inkább éhesen megy aludni.

Már az őrület szélén állok, és nagyon tanácstalan vagyok. Az itteni orvosokat nem akarom bántani, de én nem bízom bennük. Csak vitaminokat írnak fel, ami természetesen nem használ.

Végső elkeseredésemben kérem az ön segítségét. Adjon tanácsot vagy ötletet, mert most már nagyon aggódom, féltem, hogy nagy baj lesz, és én tehetetlen vagyok.

Ne csináljon nagy felhajtást az evés körül! Lehet, hogy kislánya rájött, hogy ez milyen fontos önnek, és az ellenállásával próbálja manipulálni.

A családi étkezések alkalmával (amikor csak lehetséges, együtt egyenek) terítse meg szépen az asztalt, szedjen mindenki tányérjára az elkészített ételből (vagy készítheti mindenki magának, ahogy szokták), de kisebbik lánya kapjon üres tésztát (vagy mást, amit elfogad). Ne kényszerítse semmilyen módon, hogy olyat egyen, amit nem szeretne! (Étkezés előtt kihívhatja lányát a konyhába és megkérdezheti, hogy a lehetőségek közül mit szeretne enni: kenyeret, vagy tésztát; rizst stb.)

Maradjon nyugodt, beszélgessenek, teljék kellemes hangulatban az étkezés. Szóba se kerüljön, hogy ő nem eszik rendesen, kisebbik lánya ne is érezze, hogy esetleg figyel rá!

Ha pár nap múlva csipegetni kezd másból is, vagy kér abból, amit önök esznek, szinte ne is vegyék észre, kezeljék természetesen a dolgot. Ne dicsérjék, ne fejezzék ki örömüket sem! (Ezt előre beszélje meg családja többi tagjával is!)

Ha azt fogja tapasztalni, hogy evése miatt nem aggódik többet, akkor felhagy eddigi válogatósságával. Viszont egyéb területen ne fukarkodjon a dicséretekkel, mutassa ki bátran szeretetét irányába! Valószínűleg szüksége van megkülönböztetett figyelmére!

Kellemes és oldott hangulatú családi étkezéseket kívánok!