Az óvoda rosszcsontja

Mit lehet kezdeni egy kicsi lánnyal, akinél a szorongás már testi tünetekben is kifejeződik? Mit tehet az óvónő egy olyan kisfiúval, aki megdöbbentő dolgokat művel, csak hogy felhívja magára a figyelmet? Hogyan lehet tompítani a testvérek folytonos rivalizálását? A mamisuliban Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Óvodapedagógus vagyok egy kis óvodában. Azért fordultam most önhöz, mert szeretném a véleményét kikérni egy probléma miatt, amivel a kolléganőmmel nem igazán tudjuk, mit is tegyünk.

Vegyes csoportomba jár egy 5 és fél éves kisfiú. Egyedül neveli az édesanyja 3 és fél éves kora óta. Sosem volt egy igazán jó gyermek, de nagyon okos. Szeretett mindent kipróbálni, kereste a határait, de ha megfegyelmeztük, mindig elgondolkozott a történteken, sőt bocsánatot is kért sokszor. Az utóbbi időben - kb. 3 hónapja - egyre szemtelenebb. Lepereg róla minden! Kinevet minket, ha megfegyelmezzük, ha rászólunk. A játéka nagyon egysíkú: folyton lövöldözős vagy verekedős játékot játszana. Ha mesét mond, az is csak az utóbbiakról szól.

A másik nagy probléma, ami már a csoport zömét zavarja, az a magamutogatása. A fenekét mutogatja mindenki felé. És közben úgy gügyörészik, mint egy pár hónapos kisgyerek. Ha fekszik, akkor a lábtartása is folyton a pár hónapos babákéra emlékeztet.

Az is kellemetlen, hogy a gyerekekhez - csak fiúkhoz! - odamegy, és a kukijukat akarja megpuszilni (persze csak nadrágon keresztül). De olyan eset is előforult már, hogy a cicijét akarta volna megpuszilni az egyik kisfiúnak. Szegénykék, borzasztó zavarba hozza ezzel a társait!

Alvás idő alatt rendszeresen a kukijával játszik. A nadrágjában nyúkál, és van, hogy fél óra hosszat "játszik vele".

Ráadásul előszeretettel használja a nemi szervek és a fenék vulgáris kifejezéseit is.

Az édesanyja egy intelligens, kedves nő, aki próbálja megfogni a kisfiút. Következetesen neveli.

Édesanyja még ősszel megkérdezte tőle, hogy kit szeret a csoportban. Ő az egyik fiú nevét mondta. Erre anyuka megkérdezte, hogy melyik kislányt. A kisfiú erre is a fiútársa nevét mondta.

Ezt csak pillanatnyi véleménynyilvánításnak gondoltam, de most már gyakran gondolkozom azon, hogy rejlik-e emögött valami más is. Elsősorban arra gondolok, hogy a saját neméhez való vonzódás már ilyenkor is megmutatkozhat? És hogyan kezeljül ezt a problémát? Hogyan segíthetnénk neki? Vagy mit tegyünk, hogy a többi kisgyereket ne zavarja tovább a viselkedésével?

Édesanyával mindenképpen szeretnénk beszélni, csak először az ön véleményét szerettem volna kikérni.

Kedves Óvónő!

A kisfiú viselkedéséből a nemi hovatartozására vonatkozó következtetéseket nem lehet levonni. (Felnőtt homoszexuális férfiak gyerekkorát feltáró vizsgálatok azt mutatják, hogy ők inkább visszahúzódóak, és főleg lányokkal barátkozó, és lányos játékokat játszó kisgyermekek voltak.) Ahogy leveléből kiolvasom, ez a kisfiú fiútársait piszkálja , vagyis fiúkkal játszik (kislányt nem is tudott megnevezni barátként) és viselkedése a legjobb indulattal sem mondható visszahúzódónak, a játékai is "férfiasak". Tehát a viselkedése a nemi identitását tekintve teljesen normális.

Én inkább figyelemfelhívást látok a viselkedésében. Tetszik neki, hogy zavarba tudja hozni a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Az a célja ezzel, hogy "figyeljetek rám!", "foglalkozzatok velem!"

Amennyiben azt tapasztalja, hogy magamutogató, megbotránkoztató viselkedésével nem éri el célját, viszont más, a csoportban elfogadott módon elérheti, akkor ez a fajta nem kívánatos viselkedése előbb-utóbb alábbhagy.

Ezzel kapcsolatban az lenne a tanácsom, szenteljenek neki minél több figyelmet, gyengédséget! Dicsérjék meg, ha valamit jól csinál!

Persze tudom, hogy nem könnyű egy csoportban úgy tenni, mintha nem is vennék észre az ilyen kirívó mozdulatokat, cselekedeteket, szavakat. Ráadásul a többi gyermeknek is mintát mutat ezzel - lehet, hogy otthon már utánozzák is őt! A gyerekeknek meg lehet mondani, ha panaszkodnak erre a kisfiúra, hogy "ő így fejezi ki, hogy szeretne veled játszani"; vagy azt, hogy "figyelj oda rá. Játszol vele?" Valószínűleg nem akarnak majd vele játszani, de legalább magyarázatot kapnak a viselkedésére és másképp tudják kezelni.

Az utóbbi időben megfigyelt lövöldözős-harcos agresszív, valamint szemtelen viselkedése mögött lehetséges, hogy valamilyen otthonról hozott esemény, konfliktus, feszültség húzódik meg. Az édesanyával történő beszélgetés erre fényt deríthet. A babás hangok és testtartás azt jelzik, hogy babusgatásra, gyöngédségre vágyik.

Az mindenképpen hasznos, ha elbeszélgetnek az anyukával, csak vigyázzanak, nehogy panaszáradat legyen, érezze a szülő a segítő szándékot!

Azt javaslom, ajánljanak az anyukának pszichológusi segítséget, mert a tünetek mögött családi problémák állhatnak!