Az óvoda rosszcsontja

Mit lehet kezdeni egy kicsi lánnyal, akinél a szorongás már testi tünetekben is kifejeződik? Mit tehet az óvónő egy olyan kisfiúval, aki megdöbbentő dolgokat művel, csak hogy felhívja magára a figyelmet? Hogyan lehet tompítani a testvérek folytonos rivalizálását? A mamisuliban Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Hétéves iker gyermekeim vannak, egy fiú és egy lány.

A kisfiam egy nagyon talpraeset eleven gyermek, viszont a kislányom kis kora óta nagyon visszahúzódó, gátlásos. Két éves kora körül jelentkezett nála olyan tünet, hogyha valamiért erősen kezdett sírni, akkor rögtön hányt is.

Most szeptemberben kezdtek iskolába járni, sajnos kislányomnak pontosan a gátlásossága miatt nem nagyon megy a tanulás, nem mer jelentkezni sem, pedig a tanárnénik nem szidnák le, ha esetleg rosszat mondana. Otthon sincs már kedve gyakorolni, és ha erélyesebbek vagyunk vele, akkor lefekvés után megint a hányás jelentkezik. Voltunk már klinikai kivizsgáláson is, de amit találtak nála, arra azt mondták, hogy ez nem lehet elsődleges oka a hányásnak.

Kérem, ha tud nekem valamit javasolni, hogy az ilyen érzékeny gyerekkel hogyan lehetne hatékonyan tanulni vagy a gátlásait oldani, kérem válaszoljon.

Az ikerkutatások eredményei azt mutatják, hogy ikerpárok esetében az egyik fél domináns, a másik alárendelt szerepbe kerül. Nagyon erős kölcsönös függőség alkulhat ki közöttük - ha nem sikerül megfelelőképpen kiegyensúlyozni ezt a szülőknek. Az Ön gyermekeinél is ez tapasztalható - leírása szerint elég kiélezett formában.

Azt javaslom, igyekezzen külön személyiségként kezelni őket, minél több területen! Kislányának sikerélményekre van szüksége, hogy önbizalma kifejlődhessen és megerősödjön; hogy ne éljen a testvére "árnyékában", ne elégedjen meg az ő sikereivel.

Az egyik legfőbb terület, melyen különválasztást javaslok: az iskola. Járjanak külön osztályba - hacsak lehetséges, vagy más-más iskolába! Tudom, hogy ez több energiát és alapos szervezést igényel, de higgye el, ezzel tud leginkább lányának - és fiának is - segíteni, hogy azonos rangú testvérkapcsolat alakuljon ki közöttük.

Ha egy osztályba járnak, örökös összehasonlításban van részük, önmagukat a másikhoz mérik. Nem alakul ki reális önértékelésük. Az ikertestvéri alá- és fölérendelt viszonyukat viszik tovább az iskolai, később a felnőtt kapcsolataikban. Ez hatással lesz későbbi barát- és párválasztásukra is. A szakemberek már óvodáskortól kezdve javasolják az ikrek különválasztását!

Kezelje külön gyermekeit a nevelésük során is, és figyelje meg, mire van szükségük külön-külön! Lehet, hogy az egyiknek több babusgatásra, a másiknak inkább beszélgetésre; az egyikőjüket serkenti a versenyhelyzet, míg a másik teljesítményére inkább gátlólag hat. Lehet, hogy nem is teszi, de ne hasonlítgassa őket egymáshoz, főleg ne úgy, hogy ezt ők is hallják!

Kislánya tanulási nehézségeivel kapcsolatban pedig az a javaslatom, hogy fontolja meg az évhalasztást! Beszélje meg a tanítónénivel, ő hogyan látja kislánya teljesítményét, és milyen megoldást javasol; illetve mit szólna ehhez a verzióhoz!

Ha idén szeptemberben újra kezdené az első osztályt, az a probléma is megoldódik, hogy külön járjanak a testvérek. Kislányának több sikerélményben lenne része - amire nagyon nagy szüksége van -, és megélhetné, hogy ő egyedül is hatékony tud lenni. Az összehasonlításra is kevésbé lenne lehetőség, mivel nem is egy évfolyamra járnának. Kérjék ki a körzeti Nevelési Tanácsadóban dolgozó pszichológus véléményt is, mert a levele alapján nekem korlátozottak az információim!

És végül: ha ilyen erős ellenkezést és (testi tünetet is mutató) szorongást vált ki az otthoni gyakorlás, akkor azt ne erőltessék! Ha van kedve, gyakoroljon (max. 10-15 percet naponta!), ha nem, akkor ne legyen kötelező! Vegyék lazán a dolgot, többre mennek vele, ha hagyják játszani, rajzolni, kézimunkázni oldott hangulatban. Hagyják otthon lazítani, hogy feltöltődjön a következő napra! Biztos vagyok benne, hogy meglesz az eredménye!

Remélem sikerül meghoznia gyermekei számára a legkedvezőbb döntést!