Tanítsd meg szeretni!

Hogyan mondjuk meg a kisgyereknek, hogy szétköltöznek a szülei? Miért szopja az ujját egy nyolcéves "nagylány"? Miként lehet egy feszült anya-lánya kapcsolatot ideálissá változtatni? Ki lehet-e heverni egy kemény óvó nénit, mire jön az iskola? Valóban mindenki jobban tudja egy anyánál, hogy meddig kell egy gyermeket szoptatni? A mamisuliban Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.

Egy olyan problémával szeretnélek zavarni, ami, gondolom, mindennapi, de nekem nagy gondot okoz. Az idén megy a kislányom iskolába. Voltunk egy pár bemutató tanításon, és egyiken sem " szerepelt". Összeültünk az ovis anyukákkal beszélgetni, és arra jutottunk, hogy azok a gyerekek, akik egy csoportban járnak velünk, nem nagyon akarnak jelentkezni. Ehhez tudni kell, hogy az óvó nénink nagyon katonás. Már idősebb, és szerintünk már nem sok kedve van dolgozni. Elég sok gondunk volt vele a négy év alatt. Több gyerek is elment a csoportból. Már nem nagyon van kedve a lányomnak oviba menni. Nagyon jó fejű: olvas, számol, ír, szóval nem a tudásával van a baj, hanem szerintem egy kicsit meg vannak félemlítve. Hogyan kezeljük ezt a dolgot? Nem szeretném, ha rögtön rossz szájízzel kezdené az iskolát, mert nem mer jelentkezni. Pláne, ha még ki is fogunk megint egy szigorú tanító nénit. Van rá "gyógymód"?

Az, hogy kislányod nem aktivizálta magát a bemutatókon, nem vetít előre semmit, ne aggódj(atok) miatta! Egy ilyen helyzet amúgy is izgalmakkal telített, nemhogy még egy tanítónéni és iskolások előtt kelljen szerepelni. (Persze vannak olyan habitusú gyerekek, akiknek pont effajta szituációk jelentenek kihívást.)
Remélem, találtok egy gyerekszerető tanító nénit, aki sikerélményt tud adni a kislánynak. Ha nem az utolsó év vége felé lennétek, azt tanácsolnám, keressetek egy másik óvónőt vagy ovit, mert ezt az óvónőt megváltoztatni úgysem lehet.
Így azt mondom, bátorítsd a kislányod, hogy kibírja még ezt a pár hónapot! Aztán jöjjön a suli!

*

Kétéves gyönyörű fiam van, aki még mindig szopik. Az lenne a kérdésem, hogy lehetne leszoktatni erről. Rengetegen mondták, hogy miért vártam eddig. Hát mert kikönyörögte magának, így alszik el és persze cicivel nyugszik meg. Naponta többször is (amikor azt csak akarja) szopik. Én örömet találok benne, nekem nincs semmi bajom vele, de hát mégiscsak kétéves az én drága fiam, és bizony már nem kellene az a cici, én nagyon jól tudom. Eszik mindent a fiam, igaz, soha nem volt nagyétkű (gondolom, ettől), de mindenből csak keveset, de jó súlyban van.

Gratulálok, hogy továbbra is szoptat! Ha önt nem zavarja (sőt örömöt talál benne), hogy kisfia még szopik, akkor nem kell őt leszoktatni erről. Előbb-utóbb úgyis elhagyja magától. Ha nem erőlteti az elválasztást, sok későbbi problémát előzhet meg.
Ha úgy gondolja, be lehet vezetni bizonyos "szabályokat", hogy mikor nem lehet szopizni. Például játszótéren, éjszaka stb.
Legyen határozott a kérdezőkkel szemben! Ha ez mindkettőjüknek jó, minek siettetné az elválasztást? Kisfiának még biztos szüksége van rá. Hiszen ez olyan, mint egy lelki köldökzsinór: megnyugtató, biztonságot, melegséget, táplálékot adó; közvetlen testi-lelki kontaktus. Nem helyettesíthető semmivel sem. Nem szabad idő előtt (mielőtt a gyermek meg nem érik rá) elszakítani!
További kellemes egymásra hangolódást kívánok a szoptatásban (is)!

Üdvözlettel Benda Viktória