Egy négyéves is lehet szerelmes

Lehet-e a hasfájás figyelemfelkeltő eszköz? Vannak-e egy négyévesnek férfias problémái? A válás után hogyan és mitől változott meg egy jó gyerek? Mihez kezdjünk, ha nem jön be a babának a babakocsi? Hogyan tanulja meg az önállóságot egy kisgyerek, és miért olyan nehéz anyunak elengedni őt?

Kislányom hatéves lesz, és hetek óta hasfájásra panaszkodik. Az orvosnál, mivel sem hányás, sem hasmenés nem volt, azt a tanácsot kaptuk, hogy a kismacskák miatt kapjon féregtelenítőt, valamint étvágygerjesztőt.
Az egyik szülő ma megállított, hogy hallott Panna hasfájásáról, s azt tanácsolta, hogy vigyem el pszichológushoz, mert egy évvel ezelőtt ők is ezzel a problémával küszködtek. Hónapokig a stressz miatt voltak hasfájásai az kislányának.

Kislányommal valóban történt valami, mert nem akar óvodába járni, reggelente mindig megkérdezi, hogy ma van-e óvoda, s ha nincs, akkor nagyon boldog. Szeptembertől csupa panaszkodásból áll, főleg olyan dolgokat említ, amit nem tudok elhinni. Az óvónőkre panaszkodik, hogy fejbe kólintják, meglökik, "Tedd ezt és csináld azt!", "ezt nem szabad, azt ne úgy csináld" stb. - ismétli meg, mit hall az óvónőktől.
Nem tud (vagy nem akar) emlékezni arra, hogy mi történt aznap az óvodában, nem akarja tudni, mit kell vinni másnap.
Korábban úgy érzékeltem, hogy kicsit jobban szerették Pannát, kicsit különlegesebb bánásmódban részesült. Mióta átalakult a csoport, és igazi nagycsoportos lett, kicsit háttérbe került, szerintem ezt érzi.

Az lenne a kérdésem, hogy mit kell ebben az esetben tenni, mert időnként szomorú, szeretné, ha őt is elhoznánk délben, jobban ragaszkodik hozzánk, mint előtte. Várja, mikor megyünk érte. Ez azért is okoz problémát, mert lassan el kell döntenünk, hogy menjen-e iskolába jövőre vagy nem. Az óvónők szerint nincs semmi gond, kicsit szertelenebb, figyelmetlenebb, mint tavaly, de ez betudható a megváltozott csoportnak is. Ön szerint mit kell tennünk?

Nagyon jól teszik, hogy először orvosi vizsgálattal próbálkoznak, hiszen igenis lehet szervi oka a hasfájásnak. Ám a hasfájás hátterében tényleg állhat a törődésre való fokozott igény is. Nem tudom, történt-e olyan, hogy hasfájás miatt engedményt kapott az oviba járással kapcsolatban (hamarabb vitték haza, vagy el se kellett mennie). Ha igen, biztosan máskor is megpróbál majd ezzel élni. És most nem azt mondom, hogy szimulál. A gyereknek tényleg fáj a hasa - a szorongástól, ami a gyomor nyálkahártyájának vérellátását csökkenti. Mindannyian tapasztaltunk már ilyesmit vizsgaidőszakban vagy nehéz élethelyzetben. Az a baj, ha ezzel a tünettel irányítani is tudja a szüleit a gyerek, akkor rögzülhet a dolog.
Azt javaslom, hogy először önmagukat próbálják meggyőzni arról, hogy a lánynak oviba kell járnia - délután is. Vagy arról, hogy nem kell, és akkor vigyék haza minden nap délben.
Az iskolába küldés ne a hasfájástól függjön, hanem attól, hogy érett-e a gyerek az iskolára, képes-e a figyelmét összpontosítani, el tud-e merülni egy témában, tud-e nyugton ülni. Természetesen ez egy év alatt nagyot változhat. Szerencsére nem kell azonnal dönteni.
Esténként próbáljon nyugodt körülmények között összebújni és beszélgetni a kislánnyal, de ne úgy, hogy mindenáron "vallomást" próbáljon kihúzni belőle. Inkább meséljen a saját ovis koráról, gyerekkoráról, és eközben vezesse a beszélgetést arra, hogy a lányka maga is meséljen. Ha hihetetlenek a történetek, próbáljon más szülőkkel beszélni erről - nem mesél-e éppen ilyeneket az ő gyerekük is. Gyanítom, hogy nem. A kislánya nem érzi jól magát ebben a csoportban, de nem tudja igazán megmagyarázni, ezért megideologizálja a dolgot. Ha a hasfájás nem múlik néhány hét múlva, jelentkezzenek be egy gyerekpszichológushoz (akár a helyi nevelési tanácsadóba), aki segít megfejteni az okokat.