A nagyit szeretem a legjobban!

Vágólapra másolva!
Mit lehet tenni, ha a kicsi a nagymamájához ragaszkodik inkább, nem a szüleihez? Hogyan lehet visszaállítani az édesanya tekintélyét? Meddig egészséges a kisgyermekkori maszturbáció? Milyen jelei vannak annak, ha a kicsi szorong a bölcsiben? Benda Viktória gyermekpszichológus válaszol.
Vágólapra másolva!

Van nekem egy négyéves fiú unokám, akit imádok, de már azt sem tudom, mikor teszek vele jót és mikor rosszat. A lányom szülés után depressziós lett, és nem tudott úgy foglalkozni a fiával, mint ahogyan azt kellett volna. Ezért én minden tudásommal és szeretettemel a gyerek mellé álltam, aminek az lett a vége, hogy annyira kötődik hozzám, hogy borzalmas dolgokat mond az anyukájának és az apukájának.

Most óvodába jár, de ott sem igazán barátkozik, hanem inkább egyedül játszik. A szobatisztasággal kapcsolatban odáig jutottunk, hogyha pisilnie kell, akkor szalad a vécére, de a kakilástól annyira fél, hogy inkább visszatartja két-három napig is. Aztán, ha meg besikerül a nadrágba, akkor elbújik.

Mit tehetnék, hogy a gyereknek jó legyen?

Ahogy Önben aggodalom van a kisunokájával kapcsolatban, úgy a kisfiúban is bizonytalanság van, hogy kinek adja elsődleges szeretetét: anyukájának és apukájának vagy önnek.

Azt nem írja, hogy milyen a viszonya lányával és vejével. Gondolom, a lányának sikerült túljutnia a depresszión, és most már képes teljes értékű édesanyja lenni unokájának. Azt javaslom, segítse és támogassa lánya szeretetteljes kapcsolatát a kisfiával.

A gyerekek életében nagyon fontos és értékes szerepe van a nagyszülőkkel való kapcsolatnak, de nem tudja helyettesíteni az anya-gyerek kapcsolatot. Nagyon helyesen tette, hogy annak idején a születés idején és a későbbiek folyamán is támogatta kisunokáját.

Most azzal tud neki segíteni, ha "visszavezeti" őt az édesanyjához, a szüleihez. Hogyan? Elsősorban példamutatással. Fejezze ki lánya felé a szeretetét (pl. megöleli egyes találkozások alkalmával, figyelmes, segítőkész vele, stb.)! Beszéljen szeretettel unokájának a lányáról, akár arról, hogy milyen volt anya kiskorában, és a vejéről! Gondolom, ezeket egyébként is megteszi, most mégis figyeljen oda rá jobban! Legyen a hangsúly a mintaadáson a kisfiú számára! Az unokája nagyon szereti önt, és ezért a páldáját is hamar átveszi.

Vagy: kérjék ki a lánya véleményét is, ha valamiben dönteniük kell! Érezze a kisfiú (és az anya is), hogy elsődleges fontosságú az anya véleménye és döntése a gyerekével kapcsolatos dolgokban. Álljon a lánya pártján, ha unokájának például "nézeteltérése" van vele!

Rövidebben: vissza kell állítani az anya tekintélyét!

A lányának is szüksége van önre. Feltételezem, hogy a lányát is nagyon tudja szeretni, ha unokájával ilyen jól tud bánni, és ennyire segítőkészen felkarolta őt. Ha gondolja, megoszthatja aggályait lányával is.

Az eredményt kitartó odafigyelés és türelem fogja meghozni, és ez bizony hosszú ideig is eltarthat.

Ha a kisfiú számára is helyreállnak a családi szerepek, a székletvisszatartás is meg fog szűnni. Addig pedig azt javaslom, hogy se a székelés előtt, se utána ne csináljanak nagy felhajtást a dolog körül. Ha naponta egyszer eszébe juttatják, és az "eredményt" nem csodálják meg túlságosan, akkor a kisfiú sem fogja ezt olyan fontos dolognak tartani, amivel környezetére hatást tud gyakorolni. Fontos még, hogy ne szidják meg, ha a nadrágba sikeredik.

Az oviban tapasztalt visszahúzódása mögött több ok is húzódhat. Lehet, hogy az ő kis személyisége inkább befelé forduló, szívesebben játszik egyedül. Lehet átmeneti jellegű is, de az is előfordulhat, hogy amint a családi probléma megoldódik, ő is nyitni fog a társak felé.