Kedves Judit!
Nemrég megjelent Mamasulis cikkben olvastunk a kúszás-mászás fontosságáról. Kislányunk, Zita, most lesz 8 hónapos, de a kúszástól még nagyon messze vagyunk. Csak háton szeret feküdni, sose fordul hasra, ha mi hasrafordítjuk, azonnal visszafordul a hátára. Lassan már ülni ismegtanul, és nagyon szeret megfeszitett lábakkal álldogálni, ha tartjuk a hóna alatt. Ezért félünk, hogy ki fogja hagyni a kúszás-mászást, és rögtön lábraáll.
Úgy érezzük, időben még nem vagyunk elkésve, és szeretnénk tudni, tehetünk-e valamit a mászás ösztönzésére? Egyáltalán kell-e tennünk valamit?
Kedves Robi!
A kúszás és a mászás valóban nagyon fontos mérföldkő az idegrendszer
fejlődésében, de ez nem azt jelenti, hogy az a gyerek, aki kihagyja ezeket a mozgásformákat, biztosan részképesség zavaros lesz, vagy más problémákkal fog küzdeni.
A helyzet az, hogy a dolog visszafelé nyert bizonyítást: azok között a gyerekek között, akik részképesség zavarral, beilleszkedési zavarral küzdenek, feltűnően gyakran találtak olyanokat, akik nem kúsztak, másztak, hanem azonnal felálltak. Az ő terápiájuk is ezen alapul: sok olyan mozgásformát végeztetnek velük, ami ingerli a belső fület (hintázás, forgás, mászás, kúszás), és ezáltal az idegrendszer különböző területei között elősegíti, hogy több és több kapcsolat jöjjön létre.
A Zita-féle gyerekek szüleinek azt szokták ajánlani, hogy próbálják a
kicsit a szülők a saját mellkasukra fektetni, hátha úgy szívesen maradnak hason. És játsszanak vele olyat, hogy egy pokrócban hengergetik (a két szülő megfogja egy pokróc négy sarkát, és ide-oda gurigatják), persze, csak akkor, ha tetszik a babának.
Később lehet kutyásat játszani: a szülő - és utána a gyerek négykézláb
mászkál a lakásban, átbújik székek, asztalok alatt,esetleg vesznek egy
mászóalagutat, és azzal játszanak hasonlót.
Ha további kérdései lennének, keresse Lakatos Katalint a HRG Alapítvány
vezetőjét, vagy kollegáit. (303-7298; 06/20-312-0717) Ők biztos
rendelkezésre állnak a témában, és segítenek otthonra egy gyakorlatsort
összeállítani, ha szükségesnek látják.
Üdv: Sződy Judit