Ostorral és dörzskesztyűvel a csúcsra

A törökök a hatalmas gőzre és a csonttörő masszázsra esküsznek, a japánok szinte megégnek a forró vízben, az oroszok nyírfavesszővel csapkodják magukat, a zsidó férfiak és nők pedig kéthétig nem nyúlnak egymáshoz, hogy aztán az asszony elmenjen a mikvébe, és megtisztulva odaadja magát az urának. A Budapesten található török fürdők mellett még rengeteg másféle lehetőség van az izzadásra - ráadásul a mieink is jóval többet rejtenek a kihasználtnál -, ezekről tudhat meg többet ebből a cikkből.

A japán fürdők jóval kisebbek, intimebbek, puritánabbak mint az előbb leírt török. Pont az a lényegük, hogy kicsik, és ezért egyszerre csak kevés ember élvezheti. Az is igaz viszont, hogy gyakorlatilag minden faluban van egy belőle. Kétféle japán fürdő van: az onszen és a szento. A fő különbség, hogy míg az elsőben mélyről feltörő, ásványokban gazdag víz van, a szentóban használt fürdővíz leggyakrabban közönséges felmelegített csapvíz, amihez utólag gyakran kevernek különböző ásványi sókat. A fürdőkben gyakran különösen meleg víz van, akár 44 fokos is lehet. Az onszenek általában kültériek, míg a szentók beltériek. Japánban eredetileg - az első közfürdő 1266-ban nyitotta meg kapuit - nők és férfiak együtt élvezhették a meleg vizet, ezt később betiltották, újraengedélyezték, majd újra betiltották. Ma a legtöbb hely nem koedukált, de akad azért jónéhány ilyen is.

A szentó kívülről egy szentélyhez hasonlít, belülről egy puritán fürdőszobára. A csempézett termek végén állnak a medencék, amik nem sokkal nagyobbak mint egy kád, ezekben különböző hőmérsékletű víz van. A nemeket elválasztó fal körülbelül 2 méter magas, néhol találhatunk rajtuk apró lyukakat is. A családtagok ezeken adják át egymásnak a szappant.

A szentóba sok mindent nem kell vinni: kell két törülköző és szappan, fürdőruhára nincs szükség. A nagy törülköző kell a végén, a kicsi pedig mosakodásra, illetve ezzel lehet megpróbálni eltakarni meztelen testünket. A törülközőt szigorúan tilos bemártani a vízbe, vagy a medence szélén kell hagyni, vagy a fejünkre kell tenni. A szentóba belépve azonnal - tehát még az öltöző előtt - le kell venni a cipőt. Innentől kezdve férfiak és nők nem találkoznak többet. Az öltözőben egy hatalmas pult fogad, nevezett bandai, ami körülbelül másfél méter magas. A bandai furcsasága, hogy az alkalmazottak gyakran ezeknek a tetején ülnek, így könnyen beláthatnak mindkét nem öltözőjébe. A fürdőtulajdonosok ezért inkább nőket alkalmaznak, mivel szerintük a férfiakat kevésbé zavarja, ha egy nő vizslatja őket, mint fordítva. Az öltözőkből gyakran kiléphetünk egy kis kertbe, de van itt fagyiautomata, súly és hosszmérő, 180 centiméterig barázdálva.

A fürdőhelységbe lépve először keresni kell egy vödröt, egy zsámolyt, majd egy szabad csapot, jól meg kell mosakodni. Az egyik legfontosabb szabály, hogy egyetlen szappanbuborék se maradhat a testen, ugyanis ha valaki piszkos vagy habos testtel lép a medencébe, a tulajdonosnak azonnal ki kell ürítenie a fürdőt, és le kell cserélni a vizet. A vízben bármeddig lehet maradni, de sokáig füdőzni illetlenség.

A homok is megteszi, ha elég meleg

Egyelőre úgy tűnik, hogy a szentóknak leáldozóban van, mivel a hagyományos verziójuk nem nyújt sokkal többet mint egy sima fürdőszoba egy lakásban. A szentótulajdonosok ezért újabb és újabb szolgáltatásokkal próbálják odacsalogatni a vendégeket: sok helyen van szauna, masszázs, jacuzzi, a fitness terem se ritka, de még a karaokétól sem riadnak vissza.

Az onszenek

Az onszenek jóval vonzóbbnak tűnnek a szentónál, gyógyító erejüket a különböző ásványi sóknak köszönhetik, mivel ezek a föld mélyéből feltörő termál gyógyvizekre épülnek. A kültéri onszenek úgy néznek ki mintha gyönyörű kis tavakból, forrásokból kővel, fával leválasztottak volna egy-egy kádnyi darabot. A beltériek - leszámítva a mostrumokat, de ezeket főképp turistáknak szánják - pedig olyanok, mintha a ház ura egyik reggel arra ébredne, hogy nicsak itt egy jó kis forrás, építek köré egy apró medencét. Egyik esetében sem merülhet fel se pompa, se cicoma, sokkal inkább a természet lágy öle.

A specialitás - homok-onszen

Nem igazi onszen, hisz nem vízben kell pihenni, hanem homokban, de az egyik onszen-rajongóoldal mégis idesorolja, mert a leghíresebb onszen-városban - Kyushu, Beppuara - található. Látványra annyi, hogy a tengerparton lekerítettek egy darabot, fedőt tettek felé, és végül vályúszerű darabokra szabdalták. A helyet ajánló szerint a homok isteni, mert a föld alatti hőtől pont olyan a hatása mint egy igazi onszennek.

A kinézettek-kitiltottak

A fürdőkben a jakuzáknak (japán maffia) és a külföldieknek gyűlik meg a legtöbbször a baja a többi vendéggel vagy a tulajjal. A jakuzákat meztelenül lehet csak igazán felismerni, az egész testüket borító tetoválásokról. Ezért gyakori, hogy a közfürdők egyáltalán nem engednek be tetovált embert. A külföldiek ugyan sokszor dühítik fel otromba zajongásukkal a japán relaxálókat, de kitiltani azért ritkán tiltják ki őket. Hokkaido fürdőiben azonban nem ritka a "Japanese only" tábla. A kikötő város fürdőiben gyakori vendégek voltak az orosz matrózok, akik részegen rendetlenkedtek a medencékben. Ezért döntöttek úgy, hogy nem engedik be a nem japánnak kinézőket. Az egyik onszen ellen összefogott három férfi, beperelték, és meg is nyerték a csatát. Fejenként kaptak körülbelül másfélmillió forintot, a fürdő tulajának pedig megtiltották, hogy kizárja a nem japán külsejűeket.