Ostorral és dörzskesztyűvel a csúcsra

A törökök a hatalmas gőzre és a csonttörő masszázsra esküsznek, a japánok szinte megégnek a forró vízben, az oroszok nyírfavesszővel csapkodják magukat, a zsidó férfiak és nők pedig kéthétig nem nyúlnak egymáshoz, hogy aztán az asszony elmenjen a mikvébe, és megtisztulva odaadja magát az urának. A Budapesten található török fürdők mellett még rengeteg másféle lehetőség van az izzadásra - ráadásul a mieink is jóval többet rejtenek a kihasználtnál -, ezekről tudhat meg többet ebből a cikkből.

"Láttam a szlávok földjét, ottjártamkor felfigyeltem a fa fürfőházaikra. Ülnek a rettenetes forróságban, majd levetkőznek, bekenik magukat faggyúval, végül náddal korbácsolják a testüket. De olyan durván verik magukat, hogy jó, ha túlélik. Aztán jeges vízzel leöntik magukat, és ettől új életre kelnek. Nap mint nap alávetik magukat ennek az önsanyargatásnak." - borzongott egy oroszországi utazó a középkorban.

Mitől más az orosz fürdő?

A fürdők általában hőmérsékletükben és páratartalmukban különböznek egymástól. A finn szaunákban mindössze 5-10 százalékos a páratartalom, a hőmérséklet viszont elérheti a 100 fokot is. A török hamamban 100 százalékos a pára, viszont csak 40 fok van. Az orosz gőzben a páratartalom hasonló a normál páratartalomhoz (körülbelül 60 százalék), és a hőmérséklet se haladja meg a 80 fokot. Szerintük a gőz minősége a meghatározó, speciális eljárással egész apró cseppeket állítanak elő, így könnyítik a légzést.

És ott a híres orosz venik: a tölgy vagy nyírfa ágakból kötött korbács, amivel egymást ostorozzák. A korbács készítéséhez leveles, illatos ágacskák kellenek, főképp júniusban és júliusban érdemes megkopasztani a fákat, ilyenkor a legtöbb a levél. Külön rituáléja van a korbács előkészítésének is: 20 percig kell áztatni meleg vízben, majd 10 percig forróban, csak ezután lesznek a levelek elég lágyak. Egy jó korbácsot többször is lehet használni, de ha már túl sok levél leesett róla, ki kell dobni.

Mit hogyan?

Az orosz fürdőkben javasolják, hogy vagy egy törülközővel, vagy egy kiskalappal védjük a fejünket a túlforrósodástól. Ha megvan a korbács, a törülköző és a kiskalap, jöhet az első menet, a felmelegedés, ekkor még nem éri meg kifulladásig gőzölögni. Ezután jön a jeges medence (ideális esetben a hó), majd 10 perc pihenő kis teával. A második körben már érdemes magunkkal vinni a vesszőt is, jöhet az ostorozás és a kitartás, az utolsó pillanatban pedig újra a jég. Végül pihenés és tea. Állítólag a fürdőzéshez szokott oroszok akár ötször is végig tudnak csinálni egy-egy ilyen menetet, de az útikönyvek háromnál többet senkinek sem javasolnak.

Gonosz manók riogatják az fürdőzőket

A középkor óta, aki orosz, fürdőbe jár, hetente legalább háromszor. Az orosz falvak többségében van fürdőház, általában a lakóházaktól elkülönülve, ahol lehet, ott valamilyen természetes víz közelében. Minden fürdőháznak megvan a maga gonosz szelleme, a bannik, az orosz manók legrosszabbjai, emiatt semmiképp nem ajánlatos egyedül elmerülni a forróságban. Meztelen törpeként vagy apró öregemberként szokás ábrázolni a félelmetes bannikot. A fürdésre legalkalmasabb időpontnak a hajnali órákat tartották, naplemente után viszont nem volt olyan bátor paraszt, aki bemerészkedett volna.

A nemesek ugyan saját gőzfürdőikben szenvedhettek, minden városban és faluban volt közfürdő is. Nők és férfiak együtt izzadtak, korbácsolták egymást, henteregtek a hóban. A fürdők hamar a hatalmas orgiák szimbólumává váltak, Nagy Péter cár megpróbálta kiirtani őket, azonban csúfos kudarcot vallott.

A fürdőt tartották a betegségek elleni egyik leghatékonyabb eszköznek, innen a neve is: az emberek első orvosa, test és lélek egyszerre tisztult a gőzben.( A vodka a második, a fokhagyma a harmadik segítség). Gyakran itt szültek a nők, utána pedig negyven napig jártak a fürdőbe míg megtisztultak a rájuk tapadt vértől. A menyasszonyt szolgálói fürdették az esküvő előtti napon, néhány helyen a menyasszony és a vőlegény a fürdőben töltötte a ceremóniát megelőző éjszakát.