Ostorral és dörzskesztyűvel a csúcsra

A törökök a hatalmas gőzre és a csonttörő masszázsra esküsznek, a japánok szinte megégnek a forró vízben, az oroszok nyírfavesszővel csapkodják magukat, a zsidó férfiak és nők pedig kéthétig nem nyúlnak egymáshoz, hogy aztán az asszony elmenjen a mikvébe, és megtisztulva odaadja magát az urának. A Budapesten található török fürdők mellett még rengeteg másféle lehetőség van az izzadásra - ráadásul a mieink is jóval többet rejtenek a kihasználtnál -, ezekről tudhat meg többet ebből a cikkből.

A zsidó törvények szerint, ha egy közösség teljesen elszegényedik, és választania kell, hogy mit adjon el: a rituális fürdőhelyet (mikvét) vagy a zsinagógát, vesszen inkább az utóbbi.

A mikve fő látogatói az asszonyok, de idekerülnek a zsidó háztartások új edényei is. A vallásos férfiak minden pénteken meglátogathatják a mikvét, a betérő férfiaknak pedig egyszer mindenképp kötelező megmártózni. A fürdőben csak forrás vagy esővizet lehet használni. A mikve nem tisztasági fürdő, hanem a spirituális tisztátalanságot távolítja el. Az is bizonyítja, hogy a mikve nem tisztasági fürdő, hogy az alámerülés előtt kötelező a fürdés. Minden szennyet és idegen anyagot gondosan el kell távolítani a testről, mielőtt megmerítkeznénk.

Mikvébe az asszonyok a menstruációjukat követő hetedik napon mennek, és ez minden hónapban öröm nekik és a férjüknek. A Talmud szerint ugyanis a menstruáció kezdetétől számítva 12 napig férj és feleség nem hálhat egymással, semmilyen módon nem érintkezhetnek. Egy vallásos zsidó asszony blogjában azt javasolja a fiataloknak, hogy ilyenkor ha a férj kér egy pohár vizet, azt is inkább érdemes az asztalra tenni, vegye el onnan, nehogy kísértésbe essenek. Ezt az időszakot nidának hívják, ami szó szerint "eltávolított", "elkülönített" állapotot jelent. Ahogy a zsidó férj kötelessége, hogy a szép ruhák mellett gazdag szexuális életet biztosítson az ő asszonyának, a nő kötelessége, hogy gondosan számon tartsa az időt az első vérfolt megpillantásától a hetedik "tiszta" nap végéig, hogy ne túl hamar, de ne is túl későn menjen a mikvébe. Emellett szigorú szabály, hogy a nő nem halogathatja a mikve felkeresését.

Nida az unalom ellen

Ahogy a mikve nem tisztasági fürdő, a kéthetes önmegtartóztatásnak se higiéniai okai vannak, sokkal inkább eszköze ez a boldog házasság megtartásának. "Hogy lehet, hogy valaki nem képes már örülni a szerelmével való együttlétnek? Egyszerű a válasz: "Táánug tömidi éjno táánug", vagyis egy olyan élvezetet, ami állandó, az ember előbb-utóbb nem képes értékelni. Hogyan kerülhető ez el? A Talmud szerint ezért írja elő a Tóra a nidá törvényét... így a nászéjszaka folyton ismétli önmagát... Az sem elhanyagolható, hogy ebben a 12 napban nyílik mód leginkább arra, hogy férj és feleség beszélgessenek egymással" - mondta Oberlander Báruch rabbi egy korábbi interjújában. Bár eszerint a cél a minél örömtelibb szexuális élet, nem lehet véletlen, hogy a nida vége általában egybeesik az ovulációs ciklus legtermékenyebb napjával.

A Kazinczy utcai mikve avatása

Megmerítkezni a menstruációt követő hetedik nap esti, napnyugta utáni óráiban kell. A mikvében egy felügyelő asszony ellenőrzi ahogy a nő előkészül a szertartásos merítkezésre. Először alaposan megtisztálkodik, és minden tárgyat eltávolít a testéről - kötést, hajtűt, gyűrűt, még a körömlakkot is -, mert ezek válaszfalként állnának a víz és testének minden része közé. A haját is megmossa és megfésüli. Ez utóbbit nem mindenhol követelik meg, mert a szefárd zsidó asszonyoknak túl nagy fájdalmat okozna a fekete göndör hajuk kibontása. A körmökkel kapcsolatban is vannak eltérések, "miután a rabbinikus vélemények megoszlottak arról, vajon a kéz- és lábkörmök alatt lerakódott piszok "válaszfalat" képez-e, szokásba jött közvetlenül a vízbe merítkezés előtt levágni a körmöket, hogy eltávolítsanak minden lehetséges szennyet. Annak is érvényes a merítkezése, aki ezt nem tette meg, mert vannak, akik úgy vélik: "...a Misnából és sok törvényhozóból kiviláglik, hogy ha a köröm tiszta, ez nem képez válaszfalat." - írja Hayim Halevy Donin A zsidó családi élet: a boldogság kulcsa című cikkében. Az asszony a merítkezés végén még elmond egy áldást, majd újra alámerül. A nőknek az esküvőjük előtt kell először elmenniük mikvébe, ezért úgy kell az esküvő idejét kitűzni, hogy arra az időszakra essen, amikor az ifjú pár számára megengedett az érintkezés.