Fiúk és lányok gitárokkal

A héten indie rockot és keresztény rap-metált kapunk, igazán nagy név most nem jelentetett meg lemezt, de ettől még van mit hallgatni. Hat év után tér vissza a Deal-nővérek kedvesen szétesett zenekara, a Breeders, két év és két szakítás után komolyabb és zűrösebb anyaggal jelentkezik a Long Blondes. A szokásost hozza a sztárvendégekkel megtámogatott P.O.D., tanári anyaggal ünnepli meg újjáalakulását a gitárpop-veterán James, és újabb trónkövetelő jelent meg a brit gitárszíntéren a Courteeners személyében. Lemezajánló.

Courteeners: St Jude

Várakozások: Ismét egy új angol indie zenekar tűnt fel a színen, melyből arra következtethetünk, hogy egyelőre még kimeríthetetlennek tűnik a stílus aranybányája. Bár a Courteeners csak 2006-ban állt össze, a tagok tizenéves koruk óta ismerik egymást. Ahhoz képest, hogy nem rég óta játszanak együtt, igen rövid idő alatt értek el szép sikereket. Az együttes Manchesterből származik, s egy Liam nevű frontember vezeti, de az Oasis-szal való párhuzamokat ezzel le is zárhatjuk. Első kislemezük tavaly augusztusban került a boltok polcaira Cavorting címmel, s szinte azonnal utánnyomásra volt szükség. A második kislemez tavaly októberben már az angol slágerlista legjobb ötven felvétele közé is bekerült, így különösebben nem lehet csodálkozni azon, hogy máris a kezünkbe tarthatjuk a debütáló korongjukat. A koncertrutinjukat többek között a Coral előzenekaraként szerezték be, majd decemberben már egy önálló turnét bonyolítottak le, ahol minden jegy elővételben elkelt. A zenekar harmadik kislemeze, a What Took You So Long január közepén jelent meg, s az angol kislemezlistán egészen a huszadik helyig kúszott.

Eredmény: A St Jude felvételeit a legendás Olympic stúdióban kezdték meg, a produceri székben pedig az a Stephen Street foglalt helyet, aki olyan zenekarokkal dolgozott már együtt, mint a Smiths, Blur, Babyshambles, a Zutons és a Kaiser Chiefs. A végeredmény bár szimpatikus, de túl sok újdonságot, eredetiséget nem tartalmaz. Ami üde színfoltként hathat, hogy beemelték a zenéjükbe a nyolcvanas évek gitárhangszíneit, így az összhatás olyan, mintha a Libertines muzsikáját keresztezték volna a Smiths-szel. A zenekar első és harmadik kislemeze a debütáló albumon is helyet kapott, s mindkettő húzódarabnak számít. A pörgős dalok között először a How Come című merengős már-már Eric Claptont idéző szerzemény alatt jutunk csipetnyi lélegzethez, majd a lemez zárásakor az egy szál akusztikus gitárral előadott Yesterday, Today & Probably Tomorrow bocsátja a hallgatóját alvásra. A St Jude bővített kiadásban is elérhető, melyen helyet kapott a zenekar második kislemeze, az Acrylic.

Kiknek ajánlható: Elsősorban az indie gitárzene híveinek, de azoknak is, akik a nyolcvanas évek anglomán muzsikáján nőttek fel.

Olyan, mint: Egy visszatérő álom, amelyben újabb és újabb gitárzenekarok bukkannak fel.

(DG)