Másfél évvel az első akkord után a lista élén

Az utóbbi két héten nem jelentkeztünk lemezajánlóval, hiszen augusztusban a nagyágyúk pihennek, így az elmúlt időszakban egyetlen igazán ismert előadó sem jelentetett meg lemezt. Itt van viszont az angolok új kedvence, Kate Nash, aki másfél éve vett először gitárt a kezébe, aztán tovább tökéletesíti multikulti keverékét az art-terrorista M.I.A., szomorkás és érett a Coral, lúdbőröztetően szépen énekel Richard Hawley, és a nagy áttörésre vár a Rilo Kiley.

M.I.A.: Kala

Várakozások: Mathangi Arulpragasam (ez a név egy lányt takar) Londonban született, de még hat hónapos korában visszatértek szülei Srí Lankára, ahol azonban a Tamil Tigrisek nevű terrorszervezethez tartozó édesapját nem látták szívesen, ezért Indiába kellett menniük, és végül vissza is tértek Londonba. A lány itt művészeti tanulmányokat folytatott, és először grafikusként és festőként valósította meg önmagát, majd az Elastica második lemezborítóját tervezve kapcsolatba került a zenével is. Ekkor vette fel az eredetinél lényegesen könnyebben megjegyezhető M.I.A. nevet, és 2004-ben már az ő Galang című száma volt az év egyik tánczenei szenzációja, hiszen a hiphop, dancehall és elektro elemeket remekül keverte az indiai hangzással. Hatalmas érdeklődés előzte meg az Arular című debütlemezét, melyet mindenütt az év egyik legjobb albumaként ünnepeltek, és kevéssel maradt csak le a Mercury-díjról is. A vagány csaj politikus töltésű dalain tovább tökéletesítette a Galang receptjét, és a legkülönfélébb hatásokat egybeolvasztó albumát már a brit urban zene mérföldköveként emlegetik, és jelentőségében a Streetshez vagy Dizzee Rascalhoz hasonlítják, pedig visszatekintve azért még messze volt a tökéletestől.

Eredmény: M.I.A. eredetileg Timbalanddel szeretett volna dolgozni, de az együttműködés végül csak egyetlen számra korlátozódott, így fő tettestársa a londoni dj/producer Switch, illetve egy számban régi mentora, Diplo is közreműködik. És a lemez hallatán egyáltalán nem baj, hogy így alakult, hiszen a Timbaland fémjelezte Come Around leginkább amerikai hiphop/R&B klisékre épül, míg a lemez nagyobbik része izgalmas, világrészeket egyesítő, multikulti tánczene, amelyben remekül megfér egymás mellett az indiai Bollywood-hangzás, a Clash, a New Order, a Pixies, a hiphop, a dancehall vagy a brazil baile funk. Rögtön a nyitó, lelőhetetlenül pörgős Bamboo Banger már jobb, mint szinte bármi volt az Arular-on, mint ahogy a kislemezdalok (Jimmy, Bird Flu) is ellenállhatatlanok, viszont az igazi győztes a puskalövéseket is bevető Paper Planes, amely az év egyik legjobb dala a műfajban. A szövegek továbbra is politikusak, sőt, főként a harmadik világ problémáit közelítik meg egyéni szemszögből, és ugyanúgy aktuálisak Madagaszkáron mint Londonban.

Kiknek ajánlható: Akik nem félnek a popzene és a hiphop csípős ázsiai szósszal leöntött hibridjétől.

Olyan, mint: Ellenállhatatlan és egzotikus art-terrorizmus.