Egy juharleveles zsúrfiú és két céltudatos hölgy

A swing-korszakot megidéző retrozsúrfiú, Michael Bublé új lemeze ismét egy érv a kanadai popzene erősödése mellett, és a juharleveles ország legsikeresebb zenekara, a Rush is új albummal jelentkezik öt év után. Rajtuk kívül Tori Amos és Natasha Bedingfield hozzák a megszokott formájukat, nagyszerű anyaggal tér vissza a Dinosaur Jr., és ismét a garázsba megy a Black Rebel Motorcycle Club.

Rush - Snakes Arrows

Várakozások: Minden idők legsikeresebb kanadai rockzenekara - legalábbis ha a lemezeladásokat nézzük - kétségkívül a Rush. A (korai) Led Zeppelin-féle bluesrockból induló, majd a hetvenes évek közepére megkerülhetetlen prog-rock monolittá merevedő zenekar mindamellett abban is egyedülálló, hogy egy egészen sajátos hangzásvilágot kevert ki magának, a progresszív, művészi törekvések mellett teret engedve a hagyományos, riffelős hard-rocknak is. Ugyanakkor persze ne felejtsük el a dobos Neil Pert misztikus-filozófikus dalszövegeit sem, amelyek, akárcsak a magas szintű zenei teljesítmény, vagy az énekes Geddy Lee, olykor Robert Plantre emlékeztető hangja, szintén kikerülhetetlenek, ha a Rush-ról van szó. És persze ha nincs Rush, akkor vélhetően a Dream Theater nevével fémjelzett, mai napig igen népszerű modern progresszív metal mozgalom sem létezne. Akár a hetvenes évek csúcskorszakát, akár a nyolcvanas évek kicsit lágyabb, szintetizátor-központúbb világát nézzük, a zenekar mindig megbízhatóan hozta a szintet, és ennek még a Neil Pearttel épp tíz éve történt tragédia sem tudott véget vetni, amikor is egy év leforgása alatt veszítette el feleségét és lányát. Jóllehet a zenekar ezután öt évig szünetelt, a visszatérő lemez, a 2002-es Vapor Trails már egy ismét formába lendült Rusht mutatott.

Eredmény: Most pedig, újabb ötéves kihagyás után itt a következő lemez, a Snakes & Arrows. Bár jól hallhatóan a hetvenes évek Rush örökségéhez nyúl vissza, cseppet sem érződik rajta az öreges nosztalgia, sőt, talán a jelenleg is dúló prog-rock láznak is köszönhetően, de végig frissnek és erőteljesnek hat a produkció. Sok meglepetést persze nem nyújt az album, finom Led Zeppelin idézetek, akusztikus betétek, két instrumentális - és hál istennek nem túl hosszúra nyújtott - dal, nagyszabású, de letisztult hangszerelés, talán csak a The Larger Bowl, nem feltétlenül szándékos T Rex idézése lehet kicsit meglepő, de még így is passzol a képbe.

Olyan, mint: A Vapor Trails-szel kezdődött negyedik Rush-korszak újabb fejezete.

Kiknek ajánlható: A régivágású prog-rock hi-fistáktól a tindézser Mars Volta-rajongókig bezárólag mindenkinek.