Egy juharleveles zsúrfiú és két céltudatos hölgy

A swing-korszakot megidéző retrozsúrfiú, Michael Bublé új lemeze ismét egy érv a kanadai popzene erősödése mellett, és a juharleveles ország legsikeresebb zenekara, a Rush is új albummal jelentkezik öt év után. Rajtuk kívül Tori Amos és Natasha Bedingfield hozzák a megszokott formájukat, nagyszerű anyaggal tér vissza a Dinosaur Jr., és ismét a garázsba megy a Black Rebel Motorcycle Club.

Natasha Bedingfield: NB

Várakozások: A legsikeresebb új brit popfamíliának számító Bedingfield család legsikeresebb tagja, Natasha második lemeze viszonylagos csöndben jelent meg, pedig három éve kétségtelenül az egyik legnépszerűbb popénekesnő volt a szigetországban. Daniel Bedingfield és Nikola Rachelle testvére 2004-ben a These Words, az Unwritten és a Single című számaival nemcsak Angliában, de világszerte a slágerlisták élmezőnyébe került, és egyértelműnek tűnt, hogy felbukkanásával a briteknek is lehet majd egyszer egy Kylie-juk vagy legalábbis egy Christina Aguilerájuk. Nos, azóta elült a zaj Natasha Bedingfield körül, akit az azóta eltelt időben tévesen hírbe hoztak a Maroon 5 énekesével, illetve Jessica Simpson volt férjével, Nick Lacheyvel, és felbukkant egy James Bond videojátékban is. Új albuma felvételeit Los Angelesben kezdte meg, mely már előrevetíti azon szándékát, hogy globális hangzású lemezzel szeretné megszilárdítani helyét a popzene élmezőnyében.

Eredmény: Egy ilyen lemez esetében a közreműködők neve mindig sokat elárul, így például az NB producerei között ott találhatjuk Mike Elizondót, aki 50 Centtel és Eminemmel is dolgozott már a múltban, illetve Timbaland védencét, Danját. Ennek megfelelően az albumon is hangsúlyosabbak az R&B és hiphop elemek, mint a bemutatkozáson. Az első kislemezdalnak választott I Wanna Have Your Babies viszont ugyan emlékeztet Bedingfield korábbi slágereire, de túl sok pluszt nem tesz hozzájuk, az újításokat az album további dalain érdemes keresni. Túl nagy változásokra persze nem kell számítani, egy-egy dalban érezhető az utóbbi időkben feltűnt két brit sztárénekesnő, Lily Allen és Amy Winehouse hatása, a többi viszont legjobb esetben is átlagos mainstream popzene, és bizony simán alulmarad, ha párhuzamba állítjuk mondjuk Gwen Stefani vagy éppen a már emlegetett Kylie Minogue fifikásabb lemezeivel. Persze Natasha még fiatal, előbb vagy utóbb beérhet az ő munkája is. Amiben erősebb lehet, azok például a szövegek, melyek némiképpen különböznek az átlagos popdalokétól, hiszen az énekesnő pszichológiai tanulmányait igyekszik kamatoztatni, de kicsit még csiszolni kell őket, hogy túllépjenek a fiú-lány kapcsolat kliséin. Az igazi viszont az lenne, ha az amerikai iparosok helyett legközelebb jobb dalszerző partnereket keresne.

Olyan, mint: Egy még mindig "csak" tehetséges énekesnő szárnypróbálgatásainak második szakasza.

Kiknek ajánlható: Az első lemezhez képest nincs radikális változás, akinek az megfelelt, annak ezzel sem lesz gondja.