Tori Amos - American Doll Posse
Várakozások: A kilencvenes évek egyik legsikeresebb énekes-dalszerző hölgye, az amerikai Tori Amos, jóllehet nem volt híján sem tálentumnak, sem pedig ambíciónak, soha nem tudott igazán kilépni Kate Bush árnyékából. Mindent, ami kicsit is az elmúlt évtized mainstream sztárjai fölé emelte Tori életművét, már a hetvenes-nyolcvanas években elénekelte és végigzongorázta az a kicsit bolond és holdkóros angol lány, aki egyébként tavalyelőtt tért vissza egy kitűnő új lemezzel, hosszú évek után. És bár Tori valóban mindent megtett, hogy a nagy előkép nyomába érjen, hiába az artisztikus körítés, a blöffközeli művészi víziók, az alteregókkal való játszadozás, a jól kitalált videoklipek és a többi sallang, ha a végeredmény valahogy mindig egy kicsit szürke és modoros.
Eredmény: Az új lemez ismét komoly koncepcióval, sőt mi több, saját bloggal is bír, amelyen az énekesnő öt alteregója (ezek egyfelől eltérő női archetípusokat, másfelől pedig Tori személyíségének különböző oldalait testesítik meg) írásban is megnyilvánul, és maga a lemez - a borítótól a dalszövegekig - is erre az öt karakterre van kihegyezve. Maga az alapötlet mindenképpen figyelemreméltó, de sajnos a megvalósítás már egy kissé sántít, hisz Torinak nemhogy öt, de jóformán egy saját, karakteres arca sincs, így ez a kis játék inkább hátrányára, mintsem előnyére válik a produkciónak. Akárcsak öt vagy tíz éve, most is ugyanaz a középutas, felnőtt pop-rock (néha már-már AOR) világ a meghatározó, az igazán kiemelkedő pillanatok hiányát ügyesen elcsent Kate Bush-os gesztusokkal kozmetikázva. És ezen még az se segít, hogy a hangszerparkba ismét visszatért a csembaló és a wurlitzer.
Olyan, mint: Mint mindig.
Kiknek ajánlható: Hölgyeknek, akik évek óta írogatnak verseket az asztalfióknak.