Karádi István

Infarktus és koleszterin

V. Mi a kapcsolat a koleszterin és az infarktus között ?

Az előzőekben láthattuk, hogy a plakkot képező nagy falósejtek elsősorban koleszterint tartalmaznak, amely a sejtek szétesését követően a sejtek közötti állományba kerülve jelentősen gyengíti a plakk szerkezetét. Az elmúlt négy évtized népességkutatásai jelentős bizonyítékokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a koszorúér-betegség, illetve az atherosclerosis és a vér koleszterintartalma között szoros összefüggés áll fenn. A népességvizsgálatok azt is igazolták, hogy számos tényező befolyásolja az artériák plakk-képződését és elmeszesedését (a plakkban másodlagosan mész rakódik le, innen az érelmeszesedés elnevezés). Ezeket a tényezőket ma rizikófaktoroknak nevezzük. Az érelmeszesedés szempontjából a legfontosabb rizikótényezőnek (13. ábra)

13. ábra

14. ábra

Bebizonyosodott, hogy az emelkedett vérkoleszterin-szintű emberekben az érelmeszesedés, illetve az infarktus egyértelműen gyakrabban fordul elő. Például 1000 olyan emberben, akinél a vérkoleszterin-szint 7 mmol/l, kétszer annyi szívinfarktus diagnosztizálható, mint a 6 mmol/l vérkoleszterin-szintűek között 1000 személyben. A táplálkozás és a vér koleszterintartalma közötti összefüggés felhívta a figyelmet az állati zsírokban és koleszterinben dús étrend szerepére. Sok évtizedes vizsgálatsorozatot követően a 80-as években sikerült bebizonyítani, hogy a vér koleszterinszintjének diétás csökkentése megállítja, egyesekben megfordíthatja az érelmeszesedés folyamatát.