Skandináv fényűzés - Volvo S80 V8 és D5 teszt

A Volvo zászlóshajója hűen tükrözi azt, amit mostanában a svédek fontosnak tartanak. Letisztult vonalak, kifinomult technika és biztonság. Kár, hogy egy-két bántó hiba lerondítja ezt az idilli képet.

Az S80-as futóműve kényelmes, de semmi különös. Érezhetően egy nagy mélabús luxusautónak lett kitalálva, amely nem a vezetési élményről szól. Egészen pontosan van élmény, ha valaki arra vágyik, hogy szinte semmit ne érezzen. A futómű kellemesen ringatózik, a kormány kellemes rásegítésű, de nem igazán ad sok visszajelzést az útfelületről. Szerencsére az olyan sofőrökre is gondoltak, akik egy 300 lóerő feletti autóval gyorsan is mennének. Ennek megfelelően állítható a szervókormány rásegítése, ami kifejezetten jól jött. A váltó nem az, amire az ember egy kifinomult Volvóban vágyik, bár ha békésen csordogálunk, akkor ez sem annyira vészes. Tempós haladásra viszont csak a hosszú, elnyújtott, gyors kanyarokkal tűzdelt autópályán érdemes ösztökélni, hiszen alapvetően erre találták ki.

Ettől azonban senki ne tanácstalanodjon el, hiszen ez azt is jelenti, hogy utazni nagyon jó az S80-asban. Kényelmes futómű hangolás, az automata miatt nem kell pepecselni a váltásokkal, sőt a V8-asban még volt távolságtartó tempomat, valamint ráfutásra figyelmeztető rendszer is. Gyakorlatilag már nem is kell odafigyelni, az autó megy magától. Az ülések is komfortosak, az egyedüli tolakodó dolog a D5 esetében a motorhang. A váltó darabossága okozhat még kellemetlen pillanatokat, de autópályán ugye már ezzel sem kell fogalkozni.