Budavári Zita: Bölcsőt szeretnénk adni a nem várt babáknak

Budavári Zitát, a Bölcső Alapítvány kuratóriumának elnökét kérdezték olvasóink a Vendégszobában. A Bölcső Alapítvány tízéves működése során több mint 600 anyának segített megszülni és elhelyezni nem várt gyermekét, a terhességüket titkolni kényszerülők számára pedig ma már két anyaotthont is biztosít. Zitát a gyermekükről lemondó anyák helyzetéről, az örökbefogadás feltételeiről, menetéről, az inkubátorokról, a dajkaterhességről kérdezték olvasóink.

Ön segítene-e meleg párnak, hogyha gyermeket szeretnének örökbe fogadni? (eliska_kukova)
Mint korábban említettem, a lehetőség szerint csak és kizárólag a gyermek szempontjait szabad figyelembe vennünk. Csak őt szabad sajnálnunk, csak az ő érdekei szabad figyelembe venni, ami - úgy gondolom -, nem egy meleg pár óhajának a teljesítése. Nem szeretnék ebbe a helyzetbe kerülni, de ha úgy adódna, elutasítanám a kérést. Több mint 15 évvel ezelőtt Magyarország is aláírta az ENSZ-egyezményt a gyermekek jogairól, ami kimondja a gyermek mindenek felett álló érdekét. Maximálisan igyekszem ezt betartani.

Mi a véleménye a dajkaterhességről? (cook_captain)
Nehéz kérdés. Emlékezetem szerint 2000. január 1-től a parlament leszavazta ennek a lehetőségét, tudomásom szerint azzal a kiegészítéssel, hogy kevés házaspárt érint. Nem tartom szerencsésnek a döntést, mert valóban vannak esetek, amikor ez az egyetlen megoldás, hogy vér szerinti saját gyerekük legyen az érintetteknek, és van is a családban lánytestvér vagy unokatestvér, aki vállalná ezt a megoldást. Úgy tudom, hogy ez ma Magyarországon nem engedélyezett, bár értesüléseim szerint újra tervezik ennek megoldását.

Ön szerint a kihelyezett inkubátorok beváltották a hozzájuk fűzött reményt? (eliska_kukova)
Nem tudom, mi volt a hozzá fűzött remény, de egy bizonyos: minden utcasarokra, minden településre nem lehet inkubátort kihelyezni. Természetesen elismerem, hogy nagy szükség van az inkubátorokra, mert rendkívül ritkán ugyan, de a gyermeknek ez az egyetlen lehetősége arra, hogy újszülött korban anonim módon új családba kerüljön. Abban már nem vagyok biztos, hogy egy kétségbeesett szülő tudja-e azokat a jogi lehetőségeket, amivel kikerülhető volna az inkubátoros megoldás. Félek tőle, hogy jó pár babát kétségbeesésükben feleslegesen tettek inkubátorba, és szerencsétlen szülő nem is gondol arra, hogy milyen nehéz lesz a gyermeknek 10-15-20 év múlva tudomásul venni, hogy nemcsak lemondtak róla, de kideríthetetlen szülei holléte, sőt, az ő pontos születési dátuma is.

Mi a véleménye a Czeizel-féle gyerekkereskedelmi gyanúról? Nem rendült meg a bizalom az önökéhez hasonló alapítványokban az ügy után? Bár én nem is tudom, hogy lezárult-e az ügy... (has_coke)
Mélységében nem ismerem az ügyet, tudomásom szerint 2003-ban vagy 2004-ben lezárult. Természetesen a közel 7 évig tartó ügymenet egyáltalán nem tett jót az egész magyarországi gyermekvédelemnek, és az alapítványunknak nem volt könnyű tisztának maradnia. Én bízom benne, hogy a 10 éve tartó korrekt munkánk önmagáért beszél.

Meddőségi központokban az örökbefogadásról nehezen vagy egyáltalán nem akarnak beszélni az orvosok. Az alapítvány és az intézetek között nem lehetne egy jól működő kapcsolatot kialakítani, esetleg gyermekvédelmiseket is bevonni a munkába? (szeren)
A meddőségi centrumokban - úgy gondolom, hogy - a lombikprogram elvégzése az elsődleges cél. Én már annak is örülnék, ha a 45 év felettieket nem biztatnák. Ritkán ugyan, de találkozom olyan házaspárokkal, amelyeknek az orvos korrektül már csak az örökbefogadást javasolja vagy ajánlja, és esetenként az elérhetőségünket meg is adja. Nem könnyű az együttműködés, hisz más-más a rendeltetése egy meddőségi centrumnak és az én alapítványom céljának. Még kevésbe tudom elképzelni a gyermekvédelmisekkel való együttműködést. Nekünk is nehéz gyermekvédelmi központtal együttműködni, hát még egy meddőségi centrumnak?!

Köszönet a kérdésekért, a későbbiekben www.bolcso.hu című honlapunkon, illetve az azon található elérhetőségeken bármikor szívesen állok rendelkezésükre.