Budavári Zita: Bölcsőt szeretnénk adni a nem várt babáknak

Budavári Zitát, a Bölcső Alapítvány kuratóriumának elnökét kérdezték olvasóink a Vendégszobában. A Bölcső Alapítvány tízéves működése során több mint 600 anyának segített megszülni és elhelyezni nem várt gyermekét, a terhességüket titkolni kényszerülők számára pedig ma már két anyaotthont is biztosít. Zitát a gyermekükről lemondó anyák helyzetéről, az örökbefogadás feltételeiről, menetéről, az inkubátorokról, a dajkaterhességről kérdezték olvasóink.

Mi a legfőbb oka annak, ha egy nő lemond az újszülött gyerekéről? A legjellemzőbb is érdekel, de a legextrémebb is. (cool)
10 év után sem tudom eldönteni, ha az okokat sorba kellene állítani, mi volna az első és mi volna a második: a szégyen vagy a szegénység. Bár a törvény kimondja, hogy anyagi okok miatt nem lehet lemondani egy gyermekről, szomorúan tapasztalom, hogy amikor a meglévő gyerekek táplálása, felnevelése súlyos anyagi gondokat okoz, akkor bizony szegénység miatt mondanak le a nem tervezett babáról. Hiába léptünk a XXI. századba, a szégyen szintén nagy úr, és teljesen mindegy, hogy milyen rendű-rangú szülő lánya mond le, az ő családjában a szégyen ugyanolyan fokú, mint a legkisebb falu családjából érkezőnek, ahol a család már 5-6 hónaposan elküldi otthonról, hogy ne derüljön ki, hogy a lányuk házasságkötés előtt terhes maradt. Újabban egyre több esetben találkozom olyan esetekkel, ahol a házasságban élő feleség azért kényszerül lemondásra, mert házasságon kívüli kapcsolatból maradt terhes, és meglévő gyermekeit nem akarja elveszíteni. Hasonló a helyzet az özvegyi státusban is. A legszomorúbb az, amikor a biológiai szülők előrehaladott koruk és betegségük miatt kényszerülnek a becsúszott babáról való lemondásra. Az elmúlt 10 év alatt több mint 600 tragédiával találkoztam, nehéz bármelyikről beszélni vagy a legextrémebbet kiemelni, mert minden egyes eset egy évekre-évtizedekre szóló tragédiát hordoz magában.

Ha jelentkezik önnél egy kismama, hogy tudja őt segíteni? Mi a helyzet, ha el kell jönnie otthonról? (somi_panni)
Az első kérdésem mindig az, hogy hol tart a terhesség. Hány éves, hányadik szülés, ki tud róla, és ezek ismeretében lehet tovább gondolkodni, hogy kit hogyan, miként lehet segíteni. Van, aki az utolsó pillanatban hív, van, aki az abortusz lehetőségén túl, van, aki csak akkor, amikor már látszik is a növekvő kis pocakja, mindig más és más a kérés, és személyre szabottan, esetenként kell dönteni abban, hogy a legmegnyugtatóbb megoldást megtaláljuk a szülésig. Otthonról a legkülönbözőbb kitalációkkal jönnek el a mi krízisotthonunkba, leggyakrabban a "máshol vállalt munka", vagy "külföldre ment bébiszitterkedni" változat, vagy "tanulmányok folytatása másutt" - ki mit talál ki a környezet számára. Természetesen ezekben az esetekben az otthon maradt család "cinkostárs".

Szokták-e támogatni anyagilag az örökbefogadók a lemondó anyát? (soma_vibration)
Nincs róla tudomásom. A lemondó szülő nem kérhet, örökbe fogadó szülő nem nyújthat anyagi ellenszolgáltatást, ez törvénybe ütköző lenne. Az alapítványom krízisterhes otthonában sem kell napidíjat fizetni az anyaotthont igénybe vevőknek. A költségeket az alapítvány finanszírozza pályázati pénzekből, 1 százalékos adófelajánlásokból és kisebb-nagyobb támogatásokból.

Annyiféle jogosítvány meg vizsga kell mindenhez, amit csinálunk, szülővé válni pedig mindenféle "papír" nélkül lehet. Sok gyerek így nehéz helyzetbe kerül. Ön hogyan tudja eldönteni, hogy a jelentkezők közül kinél lesz igazán jó helye a babának? (eliska_kukova)
Az örökbe fogadni szándékozókat legelőször vizsgálja a lakhely szerint illetékes kerületi gyermekvédelmi szakszolgálat, utánuk a gyámhivatal, ebből következően hozzánk már csak azok a házaspárok kerülnek, amelyeket az első kettő alkalmasnak tartott. Miután jómagam is kétszeres örökbefogadó vagyok férjemmel együtt, és több tíz év alatt én is végigjártam ennek keserves útját, érintettségem folytán a személyes találkozás alkalmával már félszavakból értem őket, értjük egymást. Természetesen én is tévedhetek, hisz emberek vagyunk mindannyian, de igyekszem erőmből, időmből nem keveset arra áldozni, hogy minél tisztességesebben fel tudjam mérni egy házaspár hozzáállását az örökbefogadáshoz. 2003 óta az örökbe fogadni szándékozóknak kötelező egy 21 órás, úgynevezett felkészítő tanfolyamot elvégezni. Úgy gondolom, hogy ez is nagyon sokat segít abban, hogy házaspárok esetleg a tanfolyam alatt, vagy végén eldöntsék azt, hogy valóban alkalmasak-e az örökbefogadásra.

Az önök szervezeténél jelentkező örökbefogadásra alkalmas szülőknek mennyit kell várakozniuk, míg gyermekhez jutnak? Hosszabb vagy rövidebb az idő, mint ha szakszolgálatnál jelentkezne? (Bp2005)
Várakozási időt meghatározni nem tudok, mert ez teljesen változó, miután nem sorszám szerint haladunk, hanem próbáljuk anyához, gyermekéhez illeszteni az örökbe fogadni szándékozó házaspárt. Úgy gondolom, hogy a szakszolgálatnál való várakozási időhöz képest talán mi kicsit gyorsabbak vagyunk.