Varga János

A madárinfluenza: járvány vagy hisztéria?

II. Az influenzavírusok genetikai sajátságai

Az influenzavírusok genetikailag labilis, változékony vírusok. A nagyfokú változékonyság egyik oka a vírus-RNS megkettőződése során, másolási hibák eredményeként bekövetkező mutációk, a másik pedig a vírus-RNS szegmentáltságának a következménye.

A mutációk a vírus bármely szegmentjét (és az általa kódolt fehérjét) érinthetik. Legnagyobb jelentősége azonban a HA fehérjét kódoló génmutációinak van. A mutációk következtében az adott HA típuson belül jönnek létre újabb és újabb változatok.

A HA fehérjében a kötőhely aminosavait érintő mutációk megváltoztathatják a vírusnak a fogékony sejtek felületéhez történő kötődő képességét (vírus a sejtek felületén lévő meghatározott, de állatfajonként eltérő szerkezetű aminosav-mintázatú receptorhoz kell hogy kötődjön). A gyakori mutációk eredményeként, adaptáció útján a vírus előbb-utóbb képessé válhat az új gazda sejtjeihez való kötődésre, majd a sejtekbe való bejutásra is. A sejt felületéhez kötődött vírus HA-jét a gazdasejt enzimjei egy meghatározott ponton két részre hasítják (aktiválják), ez teszi lehetővé a vírus sejtbe jutását. A HA fehérje aminosavsorrendjének a vizsgálata alapján kiderült, hogy bázikus aminosavak feldúsulása a hasítási pont előtti szakaszon lehetővé teszi, hogy a vírus aktiválása a sejten belül is megtörténjen, ami a sejtkárosító hatás (és ezáltal a kórokozó képesség) jelentős fokozódásával jár. Éppen a H5N1, a H7 és néhány más HA típusú törzsön mutattak ki ilyen bázikus aminosavas dúsulást, amely molekuláris biológiai bizonyítékát és magyarázatát adja e törzsek magas kórokozó képességének (patogenitásának).

A HA fehérje kritikus pontjain akár egyetlen aminosav megváltozása is járhat antigén-specifitásbeli változásokkal, a különféle gazdafajok sejtjeihez való kötődő képesség, illetve a kórokozó képesség megváltozásával. Ez az oka annak, hogy az egyes törzsek között azonos HA típuson belül is jelentős antigenitásbeli és kötődésbeli különbségek vannak, s feltehetően ez az oka annak is, hogy természetes körülmények között például a sertésből származó H1N1 törzsek nem betegítik meg az embert és fordítva sem. Az adott új fajhoz történő hosszabb-rövidebb idejű adaptálódás és újabb mutációk után azonban az új gazdafajban is kirobbanhatnak az adott variáns által okozott influenzajárványok.