Történelmi látnivalók, amelyekért érdemes útra kelni

A Taj Mahal, a Machu Picchu, Angkor varázslatos templomai, vagy éppen az athéni Akropolisz, mind-mind olyan történelmi látnivalók, amelyekért mát önmagukban is érdemes pénzt áldozni és útra kelni. Ha pedig valaki egyszerre többet kereshet fel ezek közül, különösen szerencsésnek mondhatja magát.

Délkelet-Ázsia legnépszerűbb turistaattrakciója sem véletlenül került be az első 21 közé. Mindenki, aki látta már ezt a hatalmas templom-együttest, teljességgel hatása alá került. Angkor tulajdonképpen nem is templom, hanem sok-sok templomot körülvevő hatalmas város, amely az évszázadok során terjeszkedett, központi részei vándoroltak, így a ma látható angkori templomok más-más évszázadokban voltak a terület központjai. A város lakosságát tulajdonképpen a templomokat és benne a szerzeteseket, táncosokat ellátó parasztok és kézművesek tették ki.

Angkor virágkorát a khmer birodalom életének csúcspontján, a 9-13. század folyamán élte, ebben az időben érte el a birodalom legnagyobb kiterjedését is. Angkorban és környékén a 12. században közel 1 millió lakos élt, ebben az időben Londonban mintegy 50 ezren laktak. Ekkor hatalmas építkezések zajlottak Angkorban, szentélyeket, utakat, óriási, több négyzetkilométer nagyságú víztározókat építettek a város ellátására.

A khmer birodalom hanyatlásával a város is fokozatosan elvesztette jelentőségét, ráadásul a környező földeket gyakorlatilag teljesen kimerítették, így a város méreteihez képest viszonylag hamar vált elhagyatottá. Az utolsó lakosok a 15-16. században hagyták el a romokat, amelyeket aztán lassan benőtt a természet.

Angkor templomromjai a 19. század második felében kerültek be ismét a köztudatba, amikor egy francia régész, Henri Mahout rátalált a dzsungel mélyén rejtőző romokra. Ekkor kezdődött Angkor szisztematikus kifosztása is, amiben a franciák szintén élen jártak. A régészt elsősorban egy bizonyos épület ejtette rabul, az öt csipkézett toronyból és több udvarból és díszes épületből álló monumentális Angkor Vat temploma.

Angkor Vatot Szurajavarman khmer király építtette 1113 és 1150 között, és az egyes épületek a körülöttünk lévő univerzumot jelképezik. A középpontban a szent Meru-hegyet megtestesítő torony áll, a körülött lévő épületek és udvarok pedig az óceánokat és kontinenseket jelképezik. Az épület tervezői és építői hihetetlen technikai bravúrt hajtottak végre, de az eredmény nem csak méreteiben, hanem díszítettségében és bonyolultságában is lenyűgöző. A templomok falain látható faragványok és domborművek a hindu mitológia fontos történéseit jelenítik meg. Istenábrázolások, oroszlán- és állatfaragványok és apszara-táncosok képei láthatók mindenfelé.

A város elnéptelenedésekor szerzetesek vették birtokba az épületeket, és amennyire lehetett, próbálták óvni a természet erőitől. 1907-től kezdve egy régészekből álló francia intézet, az École d'Extreme Orient dolgozott a templomok állagának megőrzésén egészen a vietnami háborúig. Az épületegyüttes állapotára katasztrofálisan hatott a '70-es években a Pol Pot vezette kommunista rendszer uralma. Ekkor az addig végzett munkálatok és eredmények nagy részét elpusztították, a dokumentációkat elégették, a gondosan sorrendbe állított épületelemeket szétdobálták. A munka kezdődhetett elölről.

Szerencsére mára a terület nagy részét sikerült helyreállítani, de a restaurációs és feltáró munkák folyamatosan zajlanak. Az ide sereglő turisták jelentős bevételeket biztosítanak egyrészt az államnak, amely a befolyt összegekből a környék fejlesztésére is sokat fordít, másrészt a templomok állapotának javítására is jut belőle.