Történelmi látnivalók, amelyekért érdemes útra kelni

A Taj Mahal, a Machu Picchu, Angkor varázslatos templomai, vagy éppen az athéni Akropolisz, mind-mind olyan történelmi látnivalók, amelyekért mát önmagukban is érdemes pénzt áldozni és útra kelni. Ha pedig valaki egyszerre többet kereshet fel ezek közül, különösen szerencsésnek mondhatja magát.

A legendák szerint Pachacútec Yupanqui, az inka birodalom alapítója 1440-ben várost épített a felhők közé és Machu Picchunak, Öreg hegynek nevezte el. A város évszázadokig megközelíthetetlen volt, hiszen mélyen a dzsungelben, az Urubamba folyó közelében 2350 méteres magasságban fekszik.

A Machu Picchu minden bizonnyal a legnagyobb és legfontosabb dél-amerikai romváros, amelyet a spanyol hódítások óta felfedeztek - mondta egykor Hiram Bingham, aki elsőként kapaszkodott fel a hatalmas gránitból épült városba 1911-ben. Az utókor igazolta a felfedezőt, hiszen manapság minden évben közel 500 ezer turista látogat el Peru távoli szegletébe, hogy megcsodálja a 15. századi város maradványait.

Még ma is vitáznak arról a szakértők, hogy tulajdonképpen mi is volt Machu Picchu: egyesek azt gondolják, hogy az alapító király mauzóleuma, mások egy megerősített települést látnak benne, amelynek egyszerre volt gazdaságszervezői és védelmi feladata, sőt akad olyan elképzelés is, amely szerint Machu Picchu az inka nemesek egyfajta hegyi nyaralóhelye, vagy csillagvizsgáló lehetett.

A városban legfeljebb 750 ember élhetett egyidejűleg, de a környéken hatalmas területeket műveltek az inkák, így a városhoz több ezren kötődtek. Machu Picchu minden jel szerint rendkívül gyorsan néptelenedett el, amikor a spanyol konkvisztádorok az inkákat űzve Cuzco vidékére értek. Náluk is gyorsabban pusztított azonban a halálos himlőjárvány, s a lakosság 50 százaléka 1527-ig a betegség miatt halt meg: mire Pizarro 1532-ben megérkezett a Machu Picchuhoz, az jobbára már szellemváros volt csupán.