Lehet-e élet a Marson 2008-ban?

Talán a Földhöz hasonlóan a Marson is megszületett az élet, sőt az sem zárható ki, hogy az ősi marsi mikrobák gyarmatosították saját bolygónkat is. A Phoenix-űrszonda 2008. május 25-én kezdődő küldetése közelebb vihet minket a nagy kérdés megválaszolásához: van-e, illetve lehet(ett)-e élet a Marson? Lehetséges élőhelyek és élőlények a legújabb kutatások fényében. 

Az ősi víz nyomában

Az élet lehetőségének vizsgálata szempontjából kulcskérdés, hogy mikor és hol lehetett jelen folyékony víz egykor a Marson. Az ősi felszíni vízzel kapcsolatban főleg a Spirit és az Opportunity amerikai marsjárók szereztek új ismereteket az elmúlt években. Utóbbi a Meridiani-síkságon landolt, ahol egykori - feltehetőleg felszín alatti, illetve a felszínhez közeli - vizes környezetben keletkezett hematitásványokat azonosított, apró golyók formájában. Emellett olyan ún. keresztrétegzett üledékeket is talált, amelyek egykor áramló vizes környezetben rakódtak le.

Réteges szulfátos kőzet az Opportunity leszállóhelyén, rajta fúrásnyomokkal, valamint apró hematitgolyókkal (balra), és a golyók közelképe (jobbra) (NASA, JPL)

A kőzetek fúrásakor mindkét rover sok helyen akadt olyan ún. mállási kérgekre, melyek szintén vízzel kapcsolatban alakulhattak ki. Ezek vagy a cikkben később részletezendő éghajlati kilengések során vándoroló, és helyenként akár megolvadó vízjégtől alakultak ki, vagy a vulkánkitörések során savassá váló vékony fagytakarók bontották meg a kőzetek külső felületét. Itt nem minden esetben kell makroszkopikusan is látható vízre gondolni, ún. savköd formájában a mikroszkopikus skálán kifagyó légköri pára is mállaszthatja a felületeket.

A Spirit kereke által kiásott világos színű, sós üledék, amely felszín alatti vizekből válhatott ki (NASA, JPL)

Egyre több a bizonyíték arra, hogy ezek a "vizes" időszakok viszonylag rövidek lehettek. A bolygó történetének kezdeti periódusában enyhe és nedves volt az éghajlat, ez lehetett az esetlegesen kialakult élet számára a legkedvezőbb időszak. Ebből a periódusból sok folyómeder, a mainál erősebb erózióra utaló nyomok, valamint vizes közegben elmállott agyagásványok maradtak vissza.

A későbbiekben is számos alkalommal jelent meg a víz a felszínen, de csak rövid ideig. Ekkor alacsony volt a hőmérséklet, és hatalmas szulfátos üledékes rétegsorok rakódtak le a hideg vizekből.

Szintén fontos felismerés, hogy a felszíni vizsgálatok alapján sok olyan fagyáspont-csökkentő anyag van a bolygó regolit-takarójában (a "talajban"), amelyek jelentősen, alkalmanként akár 10 foknál is jobban lecsökkentik a víz fagyáspontját, ha azzal összekeverednek. A fagyáspont-csökkentés mellett az ilyen sóoldatok lassabban párolognak, tehát a folyékony víz számára kedvezőbb viszonyokat nyújtanak a felszínen.

A Mars Express-szonda mérései alapján az idős területeken olyan ásványok találhatók, amelyek egykor vizes közegben keletkeztek. Emellett az új felvételek és a domborzati modellek alapján a korábban azonosítottnál több idős vízfolyásnyom szabdalja a felszínt.

Egy idős folyóvölgy elvégződésénél található üledékes delta. A Mars felszíne tele van az egykori vízre utaló nyomokkal, de ma mégis száraz égitestnek számít (ESA, DLR, FU Berlin, Neukum)