Megtalálták a dinoszauruszok gyilkosának forrását

Mintegy 60 millió évvel az első dinoszauruszok megjelenése után egy gigantikus kozmikus karambol történt a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygóövben. Az új kutatások alapján ennek során született meg az az égitest, amely körülbelül 100 millió évvel később eltörölte az ősi hüllőket a Föld színéről, számos más faj társaságában. Mit tehetnénk ma egy hasonló, 10 kilométeres test ellen?

A megfigyelések és a szimulációk alapján Botke és munkatársai a Baptistina-kisbolygócsalád viselkedését próbálták a múltba visszavezetni. Eredményeik szerint egy kb. 170 km átmérőjű, szenes kondrit (lásd a keretes írást) összetételű kisbolygó darabolódhatott fel a kisbolygóöv belső vidékén, és ezekből lettek a kisbolygócsalád tagjai. A kataklizmát egy kb. 60 km-es másik kisbolygóval való ütközés okozhatta, 20 millió éves hibahatárral becsülve 160 millió évvel ezelőtt. A nagy test szétdarabolódása számos kilométeres kategóriájú kisbolygót hozott létre, de kérdés, hogy ezek miként jutottak a Föld közelébe.

A kutatók szimulációja alapján közel 300 darab 10 km-nél nagyobb és kb. 140 ezer darab 1 km-nél nagyobb töredék keletkezett a kataklizma idején. A töredékek pályái a bolygók (főleg a Jupiter) pályaháborgásai, valamint a napfénnyel kapcsolatos ún. Yarkovsky-effektus révén fokozatosan megváltoztak. A szimuláció alapján a nagyobb töredékeknek kb. 20%-a jutott olyan ún. rezonanciasávokba a kisbolygóövben, ahonnan a pályaháborgások miatt kilökődtek, és mintegy 2%-uk a Földet is keresztező pályára állt.

Egyszerűsített ábrasor az eseményekről: A) és B) A Baptistina-kisbolygó feldarabolódása; C) néhány töredék kilökődése a kisbolygóövből; D) egy ilyen test 108 millió éve a Holdba csapódva létrehozza a Tycho-krátert; E) később egy másik töredék a Földet találja el, kiváltva a 65 millió évvel ezelőtti globális kihalást (Don Davis, SwRI)

A kutatás eredményei szerint tehát a Baptistina-kisbolygócsalád keletkezése jelentősen megnövelte a Naprendszer belső részén az utóbbi kb. 100 millió évben jellemző becsapódási gyakoriságot. Mindezzel jól egybevág, hogy a Föld és a Hold esetében az utóbbi 100-150 millió évben közel duplájára emelkedett a becsapódások gyakorisága.

Nem teljesen biztos, hogy ebből az égitestcsoportból származik az a kb. 10 km-es objektum, amely 65 millió évvel ezelőtt globális kihalást okozott - de jelentős rá az esély. Ennek valószínűségét növeli, hogy a kémiai elemzések alapján a Chicxulub-krátert egy szenes kondrit típusú égitest hoza létre - mint említettük, ilyen objektumokból áll a Baptistina-kisbolygócsalád is.

A fenti modell alapján nem csak a földi eseményekre következtetünk. Közelítőleg 70% az esély arra, hogy a Holdon ismert Tycho-kráter is a Baptistina-kisbolygócsalád egyik töredékétől keletkezett. Utóbbi egy látványos, 85 km átmérőjű becsapódásos képződmény, amely kb. 105 millió éve alakult ki.

Fantáziarajz a Tycho-kráter keletkezéséről (Don Davis)