Elhallgatott mellékhatások

Most derült ki, holott régóta ismert lehetne: bizonyos antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél az öngyilkossági hajlam kockázata nagyobb. A "rossz eredmények" elhallgatásának jelenségét a tudományos módszertan 'asztalfiók-problémának' nevezi, a franciák kifejezően 'littérature grise'-nek', szürke (szak)irodalomnak. Elsősorban olyan, gyógyszerekkel kapcsolatos klinikai vizsgálati eredményekről van szó, melyeket nem vertek nagydobra vagy egyáltalán nem is publikáltak.

Visszatérve a nyilvánosságra nem hozott kutatási eredmények kérdéskörére, mit lehet tenni azért, hogy a jövőben ne csak a "sikeres" vizsgálatokat publikálják (melyek a gyógyszer hatásosságát és mellékhatásainak veszélytelen voltát támasztják alá)? Hiszen ez nem felel meg a tudomány értékrendjének. A tudományban - elvileg - a "sikertelen" vizsgálat éppolyan értékes, mint a "sikeres". Csakhogy a kutatók inkább küldik be az általuk (is) várt eredményt tartalmazó cikkeiket egy szaklaphoz, mint az eredményteleneket - hisz az úgymond "semmi érdekeset" nem közöl; s ha mégis beküldik, a szerkesztők is hajlamosak mellőzni vagy halogatni megjelentetésüket. A következmény: nem jut el elegendő információ a szakmai hatóságokhoz, az orvosokhoz és a betegekhez, és az adott kezelés hatékonyságáról megjelenő adatok erősen torzítottak lesznek.

Lehet-e változtatni ezen a gyakorlaton? Tizenegy orvosi szaklap (köztük olyan jelentősek is, mint a JAMA vagy a The Lancet) 2004. szeptember 15-én egy közös szerkesztőségi cikkben azt az elhatározását közölte, hogy a jövőben csak ingyenesen hozzáférhető regiszterekben bejegyzett klinikai kísérletekről számol be. Ennek megfelelően 2005. július 1-től ahhoz, hogy adott vizsgálat náluk publikálva legyen, annak elindítása előtt be kell jelenteni egy nonprofit szervezet által kezelt, mindenki számára elérhető adatbankban.

De milyen adatbázis lehetne ez? A probléma ott rejlik, hogy a most létezők közül egyik sem alkalmas arra, hogy az összes vizsgálatot rögzítse. A fenti szerkesztőségi cikk írói szerint egyetlen olyan amerikai adatbank létezik (clinicaltrials.gov), amely a minőségi és rendelkezésre állási követelményeket teljesíti, ez azonban nem nyitott minden vizsgálatsorozat számára. Európában most hozzák létre az"Eudract" adatbázist, ez azonban nem ingyenes hozzáférésű. Új adatbázis kell-e, amely nemzetközi, angol nyelvű, s ebbe jegyeznék be az összes vizsgálatot? Vagy több egymással kompatibilis adatbázis? Erről kezdődött el az újabb vita.

Az sem világos még, mennyire mennek bele a játékba a gyártó cégek. Eddig a GSK, az Eli Lilly, a Merck jelezte, hogy interneten minden eredményét publikálni fogja. Kongresszusi tagok azt is felvetették, hogy legyen kötelező minden cég számára az eredmények közzététele. Jó lenne hinni, hogy a társadalmi kontroll ezúttal megoldást hoz.

Jakabffy Éva