Elhallgatott mellékhatások

Most derült ki, holott régóta ismert lehetne: bizonyos antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél az öngyilkossági hajlam kockázata nagyobb. A "rossz eredmények" elhallgatásának jelenségét a tudományos módszertan 'asztalfiók-problémának' nevezi, a franciák kifejezően 'littérature grise'-nek', szürke (szak)irodalomnak. Elsősorban olyan, gyógyszerekkel kapcsolatos klinikai vizsgálati eredményekről van szó, melyeket nem vertek nagydobra vagy egyáltalán nem is publikáltak.

Nehéz a különféle információforrások hitelességéről dönteni - noha sokszor életbevágó volna. A modern antidepresszánsokról a szakmai közvélemény nagyobb része azt tartja, hogy kifejezetten biztonságosak, nincsenek veszélyes mellékhatásaik, és akár hosszú ideig is szedhetők. Fontos azonban, hogy az ilyen szereket is - a kezelés kezdetén - kórházi felügyelet mellett adják; ugyanez igaz az adagok növelésekor, a gyógyszer váltásakor vagy elhagyásakor. Épp e periódusokban fordulhat ugyanis leginkább elő, hogy a beteg izgatottá, ellenségessé válik, esetleg öngyilkossági késztetései fokozódnak.

Ezek lehetnek átmeneti tünetek, melyek szakszerű kezeléssel, kiegészítő szerekkel (nyugtatókkal), szükség esetén a gyógyszerszedés leállításával orvosolhatók. Felmerülni látszik azonban egy súlyosabb probléma is, mégpedig az antidepresszánsok hosszú távú szedésével kapcsolatban.

Tudjuk: az alkoholra, nikotinra, egyes antibiotikumokra stb. nem egyforma mértékben, sőt nem egyforma módon reagálunk. Az antidepresszánsokra sem: ezért is próbálnak ki az orvosok néha 2-3 vagy még több szert egy betegen, míg rá nem találnak a megfelelőre. Lehetnek azonban olyan páciensek is, akik kezdetben javulást mutatnak adott szertől, ám hosszú távon nemkívánatos tünetek léphetnek fel náluk: pl. izomrángások, mániás állapot (állandó túlpörgés, nyughatatlanság), legrosszabb esetben pszichózis (téveszmék, hallucinációk, a valóságérzékelés zavara). Az ilyen pácienseknél esetleg hiányzik az antidepresszáns lebontásához szükséges enzim, így náluk a hatóanyag felhalmozódása vezet a fenti tünetekhez.

Mindenesetre valószínű, hogy az SSRI-k a legtöbb ember számára viszonylag biztonságosak - csakhogy mielőtt a szert fölírják (ma már többnyire háziorvosok), nem végeznek előzetes vizsgálatokat erre nézve. A végső megoldást talán az [origo] által a Nagy lépés a személyre szabott gyógyszerek felé című írásban bemutatott kutatási irány hozza majd meg. A másik problémát az jelentheti, ha fiatalkorúak kapnak ilyen gyógyszereket. Szerencsére az Európai Unióban rövidesen megszületik az a rendelet, melynek értelmében az SSRI-típusú antidepresszánsok gyermekeknek nem lesznek adhatók. Ami az Egyesült Államokat illeti, az elhúzódó vitára novemberben az FDA döntése tett pontot: e szerint minden Amerikában forgalmazott antidepresszánson fekete keretes figyelmeztetés kell hogy hirdesse: fiatal páciensekben öngyilkos gondolatokat és magatartást válthat ki.