Elhallgatott mellékhatások

Most derült ki, holott régóta ismert lehetne: bizonyos antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél az öngyilkossági hajlam kockázata nagyobb. A "rossz eredmények" elhallgatásának jelenségét a tudományos módszertan 'asztalfiók-problémának' nevezi, a franciák kifejezően 'littérature grise'-nek', szürke (szak)irodalomnak. Elsősorban olyan, gyógyszerekkel kapcsolatos klinikai vizsgálati eredményekről van szó, melyeket nem vertek nagydobra vagy egyáltalán nem is publikáltak.

Ezek az antidepresszánsok azonban továbbra is megosztják a szakmabeli és laikus véleményeket. Magyarországon a múlt év őszén bontakozott ki szenvedélyes vita a témában. Az egyik szélsőséget azok képviselik, akik szerint minden depresszió - a legsúlyosabbtól a legenyhébbig - biológiai gyökerű, így elsősorban gyógyszeres kezelést igényel.

Az ellenkező oldalon állók viszont nem, vagy csak az esetek nagyon kis részében vélik biológiai eredetűnek a depressziót; ők úgy gondolják, hogy aki valamilyen veszteség - elbocsátás, gyász, érzelmi csalódás vagy súlyos betegség - miatt boldogtalan, az nem depressziós, és nem lene szabad gyógyszeres kezelést kapnia. Az ellentábor erre azt felelhetné: a veszteségélmény ugyanazt a biokémiai elváltozást hozza létre az agyban, mint a depresszió, így a gyógyszerek ilyenkor is hatásosak, ráadásul jobb hangulatban a megküzdés is sikeresebb lehet. Mire a kételkedők: a gyógyszerek csak azért "hatnak", mert hisznek bennük - és sorolják a meg nem jelent, eltitkolt, leállított stb. vizsgálatokat, melyek azt bizonyítják, bizonyították volna: az antidepresszánsok nem hatékonyabbak, mint a placebóként adott szőlőcukor, viszont egy sor kedvezőtlen mellékhatásuk van, nem úgy, mint a pszichoterápiának. Mire a másik fél: de hát a pszichoterápia hatékonyabb azoknál, akik egyben gyógyszert is szednek. És így tovább...