Meghökkentő tévés adaptációk

Nemrég látott napvilágot a Sci Fi Channel terve, miszerint saját képére formálná az Óz, a nagy varázsló klasszikus történetét. A kis Dorothyt itt már DG-nek hívnák, és csodás kalandjai során egy bizonyos Outer Zone-ba, vagyis Külső Zónába kerülne, amelynek eredeti kezdőbetűi adják ki Óz nevét. Az egyesek által merésznek, ötletesnek, mások által inkább szentségtörőnek tartott adaptáció kapcsán összegyűjtöttünk pár jól ismert történetet, melyeknek tévés feldolgozása igencsak meghökkentő, hiszen roppant távol áll az eredetitől.

Sokan ellene vannak az ilyesfajta modernizálásnak, és jogosan felvetődik a kérdés is, hogy meddig tart egy bizonyos mű, és honnantól kezdődik egy másik. De gondoljunk csak bele, ugyanezt a kérdést nyugodtan feltehetnénk a műfordítások kapcsán is (Borges írt is erről egy ragyogó esszét), hiszen ugyanazt a jelentést úgysem lehet tökéletesen átadni egy másik nyelven - más kérdés, hogy sok fordító nem is törekszik erre, inkább csak apropónak használja az eredeti művet. A modernizálásnak azonban egy haszna kétségkívül van, mégpedig pedagógiai szempontból: a mai kor gyermekei, ifjúsága ugyanis sokkal könnyebben befogadhat egy több száz éve írt művet, ha az számára is ismerős helyzeteket vonultat fel. A modern feldolgozás jobb esetben felkelti az érdeklődést az eredeti mű iránt, rosszabb esetben viszont annyira elrugaszkodik, hogy már mindenki önállóként kezeli.

A kisebb gyerekeknek szánt feldolgozásoknál szokásos eljárás, hogy rajz- vagy bábfilmben mutatják be az adott történetet. Itt általában csak a korigényekhez való igazodás a fő szempont, nem olyan nagymértékű a torzulás - az alkotók így legfeljebb csak azzal bíbelődhetnek, hogy milyen állatfigurával helyettesítsék be az eredeti szereplőket. Ennek azonban legtöbbször, egy mindenki által elfogadott tipizálási rendszer az alapja, így meg sem fordul a fejünkben, hogy például Phileas Fogg más állat is lehetne a 80 nap alatt a Föld körül rajzfilmes feldolgozásában, mint oroszlán.

Apats Gábor