Hatvanéves a halrudacska

halrudacska
Fried chunky breaded cod fish fingers in baking tin on steel table
Vágólapra másolva!
Tanácstalan és sietős szülők kedvence, a valóságot meg nem tapasztalt gyermekek csemegéje a halrudacska, amely annak ellenére, hogy új dolognak gondoljuk, már 60 éves.
Vágólapra másolva!

Nincs halszag, nincs szálka, nincs pikkely – nem csoda, hogy világszerte kihagyhatatlan fogás a konyhákon az apró, panírozott téglatest alakú halhús, illetve annak látszó tárgy. Sokan állítják, hogy a gyerekek miatt veszik, mert csak ezt eszik meg, de a világban már felcseperedett rajta két generáció, így számos felnőtt is rajongója az egyszerű, könnyen elkészíthető fogásnak.

A nagy fagyasztás

A sült és rántott hal nem új, évezredek, évszázadok óta esszük. A halrudacska lényege a fagyasztásos eljárás hozzáadása volt, ennek köszönhetően otthon már csak ki kell önteni a csomagolásból, hogy rövid hőkezelés után a tányérra is kerülhessen.

Halrudacska, sütőben sütve Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Idehaza kevésbé ismert a Birds Eye nevű élelmiszeripari óriás – ez politikai és földrajzi okok miatt egyaránt érthető. Ők voltak a világ első gyorsfagyasztói, bár a lokálpatrióta büszkeség miatt okvetlenül jegyezzük meg, hogy őket 1943-ban másodikként és Európában elsőként a Frigelite követte a most éppen Szlovákiához tartozó Diószegen – az volt a hazai, máig működő Mirelite elődje.

Egyes amerikai források szerint Paul Josephson volt a feltaláló a 20. század második évtizedében, de nem lett sikeres, ötlete elfelejtődött. A hivatalos és általánosan elfogadott változat alapján

az első halrudacskákat 1955-ben állították elő a Birds Eye tengerparti üzemében,

Norwichtől keletre, Great Yarmouth-ban. Az ünnepélyes bemutató szeptember 26-án volt, így már csak napok kérdése, és hatvanadik születésnapját ünnepli a termék. Mi előre szóltunk, lehet kezdeni az előkészületeket!

Az ötletes és praktikus élelmiszer hamar népszerű lett, már az első évben 600 tonna fogyott. Sokan az egészséges, de mégis gyors étkezés alapjának kiáltották ki – az első években ez még nagyjából igaz is lehetett. Az angol halászok örültek, a bizonytalan pillanatokat megérő iparág megmentőként tekintett a Birds Eye-ra, hiszen néhány év alatt ugrásszerűen megnőtt az igény a munkájukra. Mára persze ez is megváltozott: az angolok az egész világról importálják az alapanyagot, kedvenc beszállítóik az izlandi, norvég, német, orosz és kínai halásztársaságok.

Sok gyerek csak így eszi meg a halat Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hogyan készül?

Az első években csak egyféle paníros kivitel készült, de mostanra számos változatot ismerünk, igaz, elkészítésük nagy vonalakban szinte mindegyik cégnél megegyezik.

A legenda szerint a metódus eredetije az eszkimóké, ők kezdték saját körülményeik között kifejleszteni a gyorsfagyasztást,

hiszen a kifogott halat azonnal jégtáblák közé préselték, hogy még gyorsabban dermedjen meg, jobban megőrizve az eredeti ízeket.

A módszer többé-kevésbé ma is hasonló. Az ipari fejlesztés persze kicsit eltolta a folyamatokat, ma a legtöbb helyen különválasztva történik a fagyasztás és a végtermék előállítása. Tulajdonképpen a halászás utáni feldolgozás mikéntje dönti el a halrudacskák minőségét is, hiszen ha színhúst fejtenek le, majd tömbösítenek, teljesen más eredményt kapunk, mint amikor mechanikailag lefejtett aprólékot fagyasztanak össze.

A reklámok első kapitánya, John Hewer Forrás: Origo

A feldolgozóba már téglatestté fagyasztva érkezik az áru. Általában 6-8 centi vastag tömbök jönnek kőkemény állapotban, és éles ipari késekkel szeletelik fel őket akkorára, mint amit odahaza a tányérunkra helyezünk. Hogy a panír alapját jelentő massza megtapadjon, egy pillanatra forró vízzel locsolják meg a téglácskák felületét, majd bemártják őket egy palacsintatészta sűrűségű, esetenként fűszerrel vagy egyéb adalékokkal feldobott masszába. A fázist a morzsázás követi, majd jöhet az elősütés.

A rudakat 25-30 másodpercre belemártják durván felforrósított olajba.

A belső ettől még nem olvad ki, de a külső morzsa aranybarnára sül, ahogy azt a csomagolást feltépve mi is megláthatjuk,

igaz, előbb újra gyorsfagyasztják, mielőtt a hűtőpultokból ismert kiszerelésbe kerül.

Önök szeretik? Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Kapitány, hal van!

A marketingre figyelő cég logikus ötlete volt, hogy kell egy ikonikus, szakértőnek tűnő arc, aki szimpátiát kelt, és segít eladni az árut. Ez a figura Birdseye kapitány lett, akit 1967-től John Hewer színész játszott, több mint ötven tévés reklámban és számtalan fotón szerepelve.

Ha esetleg önben is megfogalmazódik a kérdés, hogy akkor az általunk ismert Iglo kapitány csak egy szimpla plágium-e, megnyugtatom, hogy nem, jogilag teljesen renden van, hisz

a Birds Eye, az Iglo és a Findus márkanevek ugyanahhoz a céghez tartoznak.

Ez a magyarázata annak, hogy a különböző piacokon különféle neve van a hajóskapitánynak.

A gyorsfagyasztó gép első szabadalmi rajza Forrás: Origo

Hogy kezdődött?

Clarence Frank Birdseye II az eszkimók ötletét továbbgondolva 1922-ben kezdte meg a kísérletezést a Clothel Refrigerating Company vállalatnál, majd miután a fejében összeállt a –43 fokon történő gyorsfagyasztás,

hamar saját céget alapított, a Birdseye Seafoods Inc.-t, amit két év alatt csődbe is vitt.

Nem adta fel, hiszen még ugyanebben az évben tökéletesítette eljárását, miután fix formába préselve, erősen hűtött fémlemezek szorításában fagyasztotta téglává a halakat. Új cége, a General Seafood Corporation hamar lendületet vett, majd több szakirányú szabadalom bejegyzése után alaposan meg is erősödött.

Clarence Birdseye, a fagyasztás pápája Forrás: Origo

1929-ben a cég értéke már 22 millió dollár volt. Ennyit fizetett érte a Postum Company és a Goldman Sachs, a 151 éves, még máig aktív befektetési bank, amely legutóbb akkor került be a köztudatba, amikor gyakornokaik munkaidejét napi 17 órában maximálták. (A pénzintézet ma is ott van a világ 50 legnagyobbja között a Forbes listája szerint, igaz, időről időre előjönnek nem kívánt hírek is.)

Clarence Frank Birdseye II maradt a cégnél, tulajdonképpen egész életét a fagyasztási technikák tökéletesítésére tette fel. 1956-ban elvitte a szívroham, de a fejlődés nem torpant meg, sőt, csak akkor lett igazán elsöprő. A cégcsoport értéke egyre nagyobb lett, minden egyes tulajdonoscserével magasabbra szökött az ára. Idén áprilisban a Permira Funds vált meg tőle: a Noam Gottesman és Martin Franklin által vezetett Nomad Holdings Limited vette meg 2,6 milliárd euróért az éppen Iglo Foodsra hallgató vállalatcsoportot. Meg se próbálják beszorozni háromszázzal, mert annyi pénze még a királynak sincs.

Hamar nagyra nőtt a vállalat Forrás: Origo

Nálunk is eszik, de nem döntünk rekordokat

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon átlagosan 3,7 kiló az egy főre jutó halfogyasztás. A háztartási értékek még rosszabbak, ott csak 1,3-at adnak meg, amiben már a konzervek is benne vannak. Fagyasztott tőkehalból (ide számolják az aprítottat is) mindössze 58,3 tonnát importáltunk – a számokból jól látszik, hogy tényleg nem a hazai piac mozgása fogja megtaszigálni a nemzetközi trendeket.

Mi lesz a tengerekkel?

A Statista adatai alapján az Egyesült Államok csúcséve 2008 volt, akkor az országban 37 404 tonna halrudacskát állítottak elő – rágjuk meg egy kicsit számot, több mint 37 millió kilóról van szó. Ugyan több nagy cég, köztük az Iglo-csoport is igyekszik a fenntarthatóságot szem előtt tartani, de számos szakértő szerint ilyen volumennel nehéz, pláne, hogy rengeteg cég meg sem próbál körültekintő lenni.

Természetesen a piacok vezető szereplői igyekeznek jól megfontolt üzleti érdekükben a jó oldalra állni. Vásárláskor erre mi is figyelhetünk, hiszen akik a fenntarthatóságra adnak, ezt fel is tüntetik a csomagoláson. A Tengergazdálkodási Tanács, vagyis a Marine Stewardship Council is erre figyel – ha az ő MSC logójukat látjuk egy halkészítményen, az sokat elárul a fogásról és annak tisztességességéről.

Az idehaza harmincszázalékos piaci részesedéssel bíró Iglo-csoport (az AC Nielsen AM 2015 adata) egy zöld kapitányt választott a Forever Food Together kampányának ikonjául.

A felelős halászat és feldolgozás, valamint a pazarlás mérséklésére való törekvés meghatározó arculati elemük

– mint a világ domináns fagyasztotthal-forgalmazójának, komoly felelősség van a vállukon.

Ahogy ma ismerjük a kapitányt Forrás: Origo

Baj van, baj

A pozitív marketingkommunikációs impulzusok ellenére hetente újabb és újabb információkat kapunk a halászati ipar mértéktelensége által okozott katasztrófahelyzetről. „A tonhal- és makrélapopuláció 74 százalékkal csökkent. A túlhalászáson és más emberi tevékenységeken túl a klímaváltozás is hatással van a tengeri élővilágra” – számolt be róla az Origo a Természetvédelmi Világalap és a Londoni Zoológiai Társaság közös jelentése alapján, amely több mint 1200 tengeri fajra kiterjesztett vizsgálat alapján készült, és egy 45 éves periódus adatait értékelte.

Az Independent 28,7 millió kiló Angliában gyártott halrudacskáról beszél – a 2014-re vonatkozó adat a fotelből ülve szinte felfoghatatlan és ijesztő. Nem véletlen a szakértők ötletelése, évről évre előjönnek az óceánok és tengerek megmentése érdekében. Az Oceana mint a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi szervezete, a tengerek élővilágának védelme mellett az étkezéssel és élelmiszeriparral is foglalkozik. Aktuális kampányuk, a Mentsd meg a tengert, etesd meg a világot fő célja, hogy az emberi halfogyasztást a duplájára növeljék, és mindezt úgy, hogy megőrizzék a fenntarthatóságot.

Aki a kis halat nem becsüli

Andy Sharpless vezérigazgató szerint a kulcs a kis halakban rejlik. Nem a fiatal halakra gondol, hanem a kis testűekre, mint amilyen a hering, a szardínia, a makréla vagy az ajóka. „A túlhalászat egyik fontos jellemzője ugyanis, hogy a nagy halak kifogásakor a kisebbek is fennakadnak a hálón, de ezeknek csak a töredékét használjuk fel” – számolt be az Origo Gasztró.

Ugyan sokan próbálják megszeretni vagy éppen gyerekeikkel megszerettetni a halat, ez nem könnyű feladat, pedig filézni, amint azt a közelmúltban bemutattuk, nem ördöngösség. Amíg kiváló vizeink ellenére ilyen lanyha a fogyasztói érdeklődés, a kopoltyúsokkal való kapcsolat a legtöbbeknek a hatvanadik születésnapját ünneplő halrudacskát fogja jelenteni.