Puskás, Raúl, Roberto Carlos - Aranylabdáról lemaradt klasszisok

A labdarúgásban az Aranylabda számít a legfontosabb egyéni elismerésnek, amit világklasszisok egész sora nyert meg. Nem minden kiemelkedő képességű labdarúgónak jutott azonban Aranylabda: Diego Maradona vagy Pelé a kiírás értelmében nem kaphatott, de Puskás Ferenc, Raúl, Thierry Henry vagy éppen Roberto Carlos is lemaradt róla.

Bár a foci csapatjáték, rengeteg egyéni trófeát is osztanak, amelyek közül az immár a FIFA World Player szavazással összeolvadt Aranylabda a legrangosabb. A France Football még 1956-ban alapította a díjat, amelyet akkor a legjobb európai labdarúgónak ítéltek oda, később ez a legjobb Európában szereplőre módosult, ma pedig már bárki megkaphatja, ha kiemelkedő teljesítményt nyújt. A sportág legnagyobb egyéniségei szinte egytől egyig aranylabdásnak mondhatják magukat, azonban van néhány olyan világklasszis, aki nem nyerte meg a trófeát, noha bőven megérdemelte volna.

Puskás BEK-döntőben szerzett mesternégyese is kevés volt

Puskás Ferenc a második helyig jutott 1960-ban. Mai fejjel nehéz elképzelni, hogy mit kellett volna még tennie ahhoz, hogy ő nyerjen. Abban az évben spanyol gólkirály volt, BEK-et is nyert a Real Madriddal, az Eintracht Frankfurt elleni döntőben pedig négy gólt lőtt. A szavazást azonban az év végén tartották, és 1960 őszén a Real története során először kiesett a BEK-ben, mégpedig a Barcelonával szemben.

A katalánoknál Luis Suárez a madridi mérkőzésen kétszer is betalált. A spanyol klasszis bajnoki címre és VVK-diadalra vezette a Barcát, ez elég volt ahhoz, hogy a 19 voksolótól összesen 17 ponttal többet kapjon. Puskást öten, Suárezt pedig négyen tették az első helyre, de a spanyol összesen 16 szavazótól kapott pontot, míg Puskás 11-től.

Ezt követően egészen az 1990-es évekig egyetlen igazi világklasszis sem maradt le az Aranylabdáról. Ugyanakkor ha már ekkor is lehetett volna Európában futballozó nem európaira voksolni, akkor minden bizonnyal Diego Maradona is nyert volna, Igor Belanov pedig nem. A szovjet válogatott támadója 1986-ban KEK-et nyert a Dinamo Kijevvel, a világbajnokságon négyszer talált be, azonban csapata már a nyolcaddöntőben kiesett. Belanovnak máskor esélye sem lett volna az Aranylabdára, de abban az évben senki sem nyújtott nála kiemelkedőbb teljesítményt, így övé lett a trófea.

Raúl kihagyott tizenegyese sokba került

A France Football 1995-ben több fontos változtatást is bevezetett a szavazás menetében: egyrészt immár nem csak európaiakra lehetett voksolni, hanem mindenkire, aki európai klubnál szerepelt, másrészt pedig a lap ötven főre szűkítette a jelöltek névsorát. Az ötvenes listán való szereplés már önmagában rangot jelentett (azóta ez a névsor harminc fősre csökkent), de néhány klasszist nem vigasztalt a tény, hogy rendre esélyes volt, de soha nem nyert. Az Aranylabda nagy vesztesei között legtöbbször Raúlt szokták emlegetni, aki tíz alkalommal is bekerült a jelöltek közé, de a képzeletbeli dobogóra is csak egyszer tudott felkerülni.

Raúl Aranylabda helyet szenet kapott, mikor a Schalkéhez igazolt

A Real Madrid csatára 2001-ben Michael Owen mögött végzett a második helyen, 36 ponttal maradt le leendő csapattársa mögött. Raúl akkor a spanyol bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is gólkirály lett, bajnoki aranyérmet nyert, és őt választották a BL legjobb csatárának. Ez azonban kevés volt Owen öt trófeájával szemben.

A spanyolnak egy évvel korábban lehetett volna igazán nagy esélye az Aranylabdára: 2000-ben BL-t nyert, ekkor is ő volt a sorozat gólkirálya, illetve legjobb csatára, de az Eb-n nem ment neki a játék, a franciák elleni negyeddöntőben az utolsó percben tizenegyest hibázott. Így csak kilencedik lett, az Aranylabdát pedig Luis Figo kapta, akinek karrierje során biztosan volt jobb éve is, ám ekkor igazolt hatalmas szenzációt okozva a Barcából a Real Madridba.

Roberto Carlos trófeahalmozása csak ezüstre volt elég

"Botrányos, hogy egy ilyen fantasztikus futballista, aki mindent megnyert, amit csak lehetséges, sohasem volt Aranylabdás" - mondta Raúlról Francesco Totti, akinek szintén nem volt szerencséje a trófeával. Az AS Roma élő legendája az ötödik helynél egyszer sem jutott előrébb.

De nem jutott Aranylabda olyan nagyságoknak sem, mint Paolo Maldini, Thierry Henry vagy Ryan Giggs. Mindhárman több mint egy évtizeden keresztül voltak a topon, ám a kiegyensúlyozott teljesítmény nem ért annyit, mint egy igazán jól sikerült szezon. A Manchester United walesi szélsője már 1993-ban kilencedik volt, 16 évvel később, 2009-ben pedig a 14. helyet szerezte meg, ennél jobban azonban egyszer sem szerepelt.

Henry nagy sorozata ellenére nyerni sosem tudott

Maldininek egy harmadik hely jutott még 2003-ban, míg Henry ugyanebben az évben második lett. A francia egyébként 2001 és 2006 között, hét éven keresztül mindig az első tízben végzett, ilyen sorozatot rajta kívül csak négyen mondhatnak magukénak: Franz Beckenbauer, Johan Cruyff, Eusébio és Karl-Heinz Rummenigge. Ők azonban legalább egyszer az Aranylabdát is megnyerték, ellentétben Henryval.

Soha nem nyert Roberto Carlos sem, pedig 2002-ben minden jel arra mutatott, hogy hosszú idő után a személyében ismét egy hátvéd kapja az elismerést. A Real Madrid játékosa ugyanis akkor elhódította a Bajnokok Ligáját, a Világkupát és a világbajnokságot is, ráadásul a teljesítményére sem lehetett panasz: a BL-ben ő lett a szezon legjobb hátvédje, a világbajnokságon is bekerült az álomcsapatba. Az 52 voksoló közül összesen huszonhárman az első helyre tették, de ez is csak arra volt elég, hogy második legyen - a világbajnokságon remeklő és gólkirályi címet szerző Ronaldo ugyanis megelőzte. Honfitársa csak kevéssel a vébé előtt épült fel súlyos sérüléséből, és az év során körülbelül feleannyi meccsen játszott, mint Roberto Carlos, a szavazóknál azonban a világbajnokság jobban számított.

www.global-soccer.eu