Vágólapra másolva!
A futball hőskorában alighanem minden, futballozni óhajtó srácnak az volt a vágya, hogy fiatalon felfedezze őt egy sztárklub, bekerüljön az adott egyesület utánpótlás-központjába, és onnan beverekedje magát a felnőttek közé. Manapság azonban ez az út szinte teljesen járhatatlan: pár kivételtől eltekintve a legnagyobb egyesületek csak elvétve merítenek a saját utánpótlásukból - illetve már oda is jó pénzért igazolják a tehetségeket.

A leggazdagabb klubok mindig is igyekeztek "kész" futballistákat, igazi sztárokat igazolni, azonban egészen a közelmúltig legalább ekkora figyelmet fordítottak arra is, hogy a saját utánpótlás-bázisuk is jól működjön.

A korosztályos együttesekből viszonylag rendszeresen kerültek fel a nagyok közé a játékosok, és jó néhányan meg is ragadtak a felnőtt keretben, majd alapemberré váltak. Mindez a szurkolók szempontjából is fontos volt, a drukkereknek így ugyanis sokkal könnyebb volt azonosulniuk a csapattal, és a klub is megőrizte identitását. Napjainkban ez a folyamat csak néhány egyesületnél érvényesül, és a sztárklubok többségénél kis túlzással szinte lehetetlen vállalkozás, hogy egy saját nevelésű fiatal berobbanjon a kezdő csapatba, és ott helyet vívjon ki magának.

Persze a saját nevelésű futballista fogalma is jelentősen átalakult az elmúlt években, hiszen a tehetősebb egyesületek ma már globális tehetségkutató-hálózattal rendelkeznek, és igyekeznek minél fiatalabb korban megszerezni azokat a talentumokat, akik később komoly erősítést jelenthetnek. Ez már csak azért is fontos, mert az UEFA direktívái szerint jelenleg a Bajnokok Ligájára benevezett keretben legalább négy saját nevelésű focistának kell szerepelnie - vagyis olyan labdarúgónak, aki 21 éves kora előtt legalább három éven keresztül már az adott egyesület játékosa volt. Viszont ha valakit már 15 vagy 16 évesen megvesznek, akkor ő szinte biztosan megfelel ennek a kategóriának, mire felkerül a nagyok közé - pedig klasszikus értelemben nem saját nevelésű játékos.

Ez utóbbinak köszönhetően a sztárklubok korosztályos együttesei az esetek többségében ma már legalább olyan nemzetköziek, mint a nagycsapatok, és egyáltalán nem számít szokatlannak, hogy a Real Madrid, vagy a Liverpool tartalékcsapatában magyar futballista is szerepel - argentin, spanyol, francia, marokkói, holland, dán, paraguayi és sok más náció mellett.

Getty Images

Hiába az elkötelezettség, a csók a címerre, Portillo nem kellett a Realnak

De ezeknek a tehetségeknek még mindig nagyon nehéz bekerülniük a felnőttek közé, és még ha egy-egy meccsen (általában olyanon, amelynek nincs különösebb tétje, mondjuk a Bajnokok Ligája csoportkörének utolsó fordulójában) be is vetik őket, többségük előbb-utóbb kölcsönbe máshová kerül, azaz megválnak tőlük.

A Liverpoolnál például (ahol Németh Krisztián is játszik a tartalékok között) jelenleg csak két saját nevelésű labdarúgó szerepel rendszeresen: Steven Gerrard és Jamie Carragher. Pedig 2004 őszén alighanem minden liverpooli fanatikus azt gondolta, hogy Neil Mellor személyében megvan a jövő klasszis középcsatára: az akkor 22 éves támadó hatalmas bombagólt szerzett az utolsó percben az Arsenal ellen, majd a BL-ben is nagyon fontos találatot ért el az Olympiakosz ellen - amely nélkül a Vörösök aligha nyerhették volna meg a szezon végén a trófeát. Mellor azonban csak 12 bajnokin játszott a Liverpoolban, jelenleg pedig a Preston North End futballistája.

De nézhetjük a Real Madridot is, ahol Raúl és Iker Casillas képviseli a saját hátországot, miközben az elmúlt években olyan szupertehetségek ontották a gólokat a királyi gárda tartalékcsapatában, a Castillában, mint Roberto Soldado vagy Javier Portillo. Mindez nem túl jó ómen Szalai Ádám számára...

Az AC Milan különösen rosszul sáfárkodik a saját nevelésű futballistáival. A 18 éves Alberto Paloschi hiába szerzett az előző szezonban hét meccsen két gólt a csapatban, a nyáron lepasszolták a Parmának, igaz, a játékjogának fele a milánóiaknál maradt. Anno Marco Borriellótól is így szabadultak meg, hogy aztán idén nyáron hétmillió euróért vásárolják vissza a Genoától...


Alberto Paloschinak 18 másodperc pályán töltött idő is elég a gólhoz, mégsem kell a Milannak

És valószínűleg kevesen tudják, hogy a már az olasz válogatottban is bemutatkozott Pasquale Foggia (jelenleg Lazio) vagy Marco Donadel (Fiorentina) szintén a Milanban kezdte a pályafutását, de ott szinte egyáltalán nem kaptak lehetőséget.

Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy a fenti tendencia nem minden klubra érvényes. Elsősorban az FC Barcelonát, illetve a Manchester Unitedet kell kiemelni, ennél a két egyesületnél ugyanis a saját nevelésű játékosok egyáltalán nem szorulnak háttérbe. Igaz, a manchesterieknél ez elsősorban idősebb generációjú labdarúgókat jelent (a veterán Ryan Giggs és Paul Scholes mellett Wes Brown, John O'Shea, Darren Fletcher), de a "legfrissebb eresztésből" John Evans vagy Danny Wellbeck is befuthat.

Ami pedig a Barcát illeti, Carles Puyol, Xavi, Andrés Iniesta, Lionel Messi és Bojan Krkic mellett a felnőttek között a mostani szezonban bemutatkozott Sergio Busquets is rendszeresen ott van a csapatban.

www.infosport-focivilag.hu